11467. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ólomérczeknek vegyi úton való földolgozására

Megjelent 1898. évi jnnius hó 262 1-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 11467. szám. iv/h/l. OSZTÁLY. Eljárás ólom-érczeknek vegyi úton való földolgozására. GANELIN SALAMON VEGYÉSZ PHILADELPHIÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 november hó 9-ike. Jelen találmány alapját egy eddig isme­retlen reakczió képezi, mely abban áll. hogy ólomszulfid vagy ólomfényle legtöbb fém, mint zink, cadmium, mangan, alumínium, magnézium stb. (kivéve az alkáli-fémeket) olvasztott halogensóival cserebomlást szen­ved, mi közben az ólomszulfidból az ólom az olvasztott halogensó halogén elemével, utóbbinak fémrésze pedig az ólomszulfid kénjével egyesül. Ezen reakcziónál azonban víznek jelen lenni nem szabad, mert külön­ben az olomchlorid könnyen visszaalakúl ólomszulfiddá. E találmány czélja ólmot vagy ezüstöt, avagy mindkét fémet tartalmazó kénérczek­nek fémekké való redukcziójára gyakorlati módszert nyújtani. Az eljárás abban áll, hogy az érczet olvasztott halogensó, legczél­szerübben olvasztott chlórsó fürdőbe visszük, melyben az ólom- ós ezüstszulfid olyképen bomlanak, hogy kénjük a fürdő bázisával egyesül, míg az olvasztott só chlórja az ólom vagy ezüsttel vegyül. A cserebomlás után tehát a fürdő ólom- és ezüstchloridot, és ha pl. halogénsónak zinkchloridot hasz­náltunk, zinkszulfidet tartalmaz. A zink-és ezüstsókat rendszeres lúgzási eljással extraháljuk a kihűlt tömegből, az ólomchlo­ridot pedig kristályosítás által kapjuk. Az ezüst- és ólomsókból a fémeket kiválaszt hatjuk, ha olvadt tömegükbe pl. ziuket teszünk. Jelen találmány továbbá módot nyújtana arra, hogy legtöbb fém halogensóit szulfidekké alakíthassuk át. így ha egy fémszulfidot akarunk előállítani, akkor e fém olvasztott chloridját pl. ólomszulfiddel kezeljük. Az ólom-zink-érczek az eddig ismert eljárások szerint nem redukálhatok, mivel a zink az ólomolvasztási proczesszusnak ellentáll és mivel továbbá az érczet zink, desztillácziónak (magas lévén a desztilláczió hőfoka) alávetni lehetetlen, mert ólomgőzök az edény falait megmarják. E találmány lehetővé teszi az ólomzink tartalmú érczek­nek földolgozását is, mi közben az ezüst- és ólomchlorid vagy fémalakban válik ki, míg a zinket mint szulfidét kapjuk. Az eljárás kivitele a következő: Az őrölt érczet olvasztott, vízmentes fémchlorid, legczélszerübben zinkchloridba tesszük; a reakczió az érczben levő ólom-és ezüstszulfid és az olvadt zinkchlorid között azonnal bekövetkezik, a mennyiben az egyszSrű cserebomlás folytán ólom- és ezüstchlorid keletkezik és pedig az érczben foglalt ólom- ós ezüstszulfiddal aequivalens. mennyiségben. így tehát az eredeti ólom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom