11437. lajstromszámú szabadalom • Lábszánkó-megerősítés

Megjelent 181)8. évi jiinius hó ll-óii. MAGY. KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 11437. szám. xx/g OSZTÁLY. Lábszánkó-megerősítés. SCHLEGELMILCH GOTTLIEB MECHANIKUS SUHLBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 deczember 9-ike. A találmány tárgya egy gyorsan és könynyen megoldható lábszánkó megerősítés. A megerősítésnek az a czélja, hogy a lábszánkót használó a szánkót a lábán kellő módon megerősítse, a nélkül, hogy a szokásos szíjakat, csattokat stb. alkalmazni kellene, de azonkívül lehetővé teszi, hogy a szánkót a lábról minden kézmozdulat alkalmazása nélkül le lehessen venni. Ezt egy a lábfej számára rendelt fix kupak és egy rugalmas kengyelhez csuklósan kapcsolt, lenyomható sarokszorító segélyével érjük el. A csatolt rajzlapon az új lábszánkó-megerősítés van ábrázolva, még pedig: az 1. ábra a lábszánkó megerősítővel ellátott lábszánkó perspektivikus képe, a 2. és 3. ábra a megfelelő oldalnézet és alaprajz, a 4—6. ábra az egyes részek metszetei, illetve részletei. A lábszán l léczére elől a lábfej számára egy papucsalakú f süveg van fölhúzva, míg hátul egy p lemez van beeresztve, melyet srófok kötnek a léczhez. Ez a h sarokszorítót viselő b kengyel elhelyezésére szolgál. A kengyelnek egy fölfelé irányuló része van, mely az s peczkek segélyével egy villában a sarokszorítót viseli, van továbbá egy lehajlítás által létesített vízszintes w része. A lehajlítás következtében a hajlítás helyén egy g rúgós csukló keletkezik, mely lehetővé teszi, hogy a b kengyel vagy villarész rugalmas kitéréseket végezhessen. A í^alsó rész e csavarok segélyével, melyek egyes sorokban a csavarmentes fúratokkal ellátott p lemezbe csavarhatók, beállítható, úgy, hogy a megerősítés bizonyos határokon belül a lábnak megfelelően beállítható. A megerősítés oly módon alkalmaztatik, hogy a lábfejet a papucsalakú f kengyelbe húzzuk és a magas helyzetben levő h süveget lenyomjuk. Ekkor a lábfej annak következtében, hogy a b kengyel a sarokszorítóval együtt a g csukló körül forog, szorosan az f süvegbe nyomatik, tehát a lábszánkó a lábon biztosan megerősíttetik. Ha az egyik lábat előre toljuk, a b rúgót és h süveget a testsúly lefelé nyomja, a hátramaradó lábnál pedig a sarok legföljebb csak oly magasságra emelkedik, hogy a h süvegre nyomás ne hasson. Ily módon elérjük azt, hogy a láb nincs mereven a lábszánkóval kapcsolva, ezért azt bármely pillanatban le lehet a lábról venni, a nélkül, hogy ehhez egyetlen kézmozdulat szükséges volna, mi némely esetben, így pl. elesésnél rendkívül fontos. A lábszánkót hasznaló ugyanis egyszerűen a sarkát a h sarok-