11381. lajstromszámú szabadalom • Zárt lánczszem, melynek egyik vége a szomszédos lánczszemnek elolthatatlan de kikapcsolható fölvételére alkalmas

midőn föltételeztetek, hogy a hurok d íve és a b b' alsó végek a a' íve egyenlő átmérőjűek) közvetlenül egymás mellé jutnak és egymást egy körré kiegészítik, úgy hog}7 a zárt e szemet képezik. Az e szemet képező egy-egy a a! háromnegyed kört kitevő részei az ff száraknak ezenkívül a sodrony vastagság felével az 1. ábra síkjából ki vannak hajlítva (2. ábra), úgy hogy az a a' ívek nem kör, hanem csavarvonalat képeznek, úgy hogy a c c' végek tompán összeütköznek és épen a húrok közepébe helyezkednek. Ha az f f szárakat egymásfelé nyomjuk, úgy hogy párhuzamos helyzetüket elvesztik (4. ábra), akkor az e szem kinyílik és ezen nyomásra függélyes irányban a szárakra gyakorolt ellenkező értelmű nyomás által azokat szétfeszítjük (5. ábra), úgy hogy egy másik g lánczszemet előbb az f f szárak közé és azután a nyitott szembe fűzhetjük. Ily módon tetszésszerinti hosszúságú lánczot állíthatunk elő és megfordítva az e szem kinyitása (4. ábra) és a szárak szétfeszítése után (5. ábra) egy láncz bármely szemét kivehetjük. Ezen láncz szemei fölváltva egymásra merőleges síkokban fekszenek (8. ábra). A hurok d íve mellett fekvó részének elcsavarása által (fi. és 7. ábra), akár a teljes vonallal jelölt alak szerint, a hol csak egy rövid darab van a d' szemmé hajlítva, akár a szakadozott vonallal jelölt alak szerint, a hol a csavarás körülbelül a hurok közepén kezdődik, oly lánczot nyerünk, melynek szemei legnagyobb részükkel egy síkban fekszenek (9. ábra). A 10. és 11. ábrákban föltüntetett kivitelnél a lánczszem ismét egy hurokká görbített sodronyból áll. melynek végei akként vannak hajlítva, hogy az i i' szárak párhuzamos helyzetében egy zárt A szemet képeznek, a midőn ismét csavarvonalszerű en a fél sodronyvastagsággal oldalt vannak hajlítva. De mi alatt ezen végek az 1—9. ábrákban föltüntetett lánczszemnél a szárak közt tompán összeütköznek, ezen lánczszemnél valamivel hosszabbak és az előbbi hajláshoz képest mégegyszer derékszög > alatt vannak meghajlítva, úgy hogy ezen hajlások n részei egymást érintik, míg a h h' végek a lánczszem síkjára merőleges irányban állanak és pedig az egyik előre, a másik hátra. Míg az 1—9. ábrákban föltüntetett lánczszemnél túlságos húzási igénybevételnél a szem kihajlása lehetséges, az utóbbi kivitelnél ez csak bizonyos határig történhetik, mivel az előre és hátra hajlított h h' végek kampószerűen az i i szárakra támaszkodnak és megakadályozzák, hogy a szem tovább fölhajlíttassék. A 12. és 13. ábrákban föltüntetett lánczszem az előbbitől abban különbözik, hogy a sodronyvégek második hajlása akként van készítve, hogy a k k' végek és az o görbület a lánczszem síkjában fekszenek és hogy a k k' végek ékalakúan kihasított homlokfölületlikkel az l l' szárakra támaszkodnak és azokat részben körülfogják. Ezen lánczszemnél a szemnek kihajlása teljesen ki van zárva, mert minél nagyobb a húzási igénybevétel, annál erősebben nyomatnak az o görbületek egymáshoz, mivel a k k' végek az l l' szárakhoz támaszkodnak és így ezek a kihajlást megakadályozzák. A 14. és 15. ábrák a lánczszem egy módosítását mutatják, melynél, hogy az m szemnek ellenálló képességét kihajlás ellen, növeljük, a sodrony keresztmetszetének nyomás vagy ütés által elliptikus vagy ékalakot adunk, a horgoknál szokásos alakhoz hasonlóan. A 10.—15. ábrákban föltüntetett változatok elcsavart szárakkal is állíthatók elő. A 16. ábra a lánezszemnek karabélyos kapoccsá való kiképezését mutatja. Ezen nagyobb rugalmasság elérésére czélszerű a huroknak zárt részét szintén egy M szemmel ellátni, melynek átmérője egyenlő vagy különböző lehet, mint a kinyitható N szemé. A 17. ábra a szem egy kivitele mint kötőkapocs. Ez mint a karabélyos kapocs a hurok zárt részén szintén egy 0 szemmel van ellátva és attól csak abban különbözik, hogy a inyitható P szem képzésére a sodronyvégek a szem képezése előtt egymást