11307. lajstromszámú szabadalom • Ködben jelző készülék vasutak számára
— 3 normálisan a záró K kilincs által tartatik meg állásában. Ezen kilincs az l'J karnak k csapjára van ágyazva és a fix A-2 toldatnak k1 fogával kapcsolódik. A K zárókilincs elektromos úton, a semaphorok «tilos» állásba való forgatása által kapcsoltatik ki, azonban kivételes esetekben lehet azt kézzel is végezni. A K zárókilincsnek kikapcsoltatása az által történik, hogy a semaphorok «szabad»-járól «tilos»-ra való mozgatásánál a k3 elektromágnesnek áramköre záratik. A mágnesek kL fegyverzete a k6 emeltyűnek egyik végével van összekötve, melynek másik vége a 'K zárókilincs alá nyúl. Ha a fegyverzet a mágnes által vonzatik, akkor a zárókilincs a kx fogról elemeltetik, úgy hogy az E kar lefelé forog és az F korongot annyira elforgathatja, a míg a következő csőpár jut az elsütési állásba. Hogy a zárókilincset szükség esetén mechanikus úton is kikapcsolhassuk, a k6 emeltyű a hasítékos L tag által az l1 könyökemeltyűnek egyik karjával van összekötve, melynek másik karja az l2 drót által egy a rajzban föl nem tüntett emeltyűvel áll összeköttetésben. Az E karnak esési mozgása közben a K zárókilincs, mely elég hosszú, a k3 emeltyűnek végén nyugszik. A zárókilincsnek fölfelé mozgását a fix ke peczek határolja, mely egyszersmind arra is szolgál, hogy az E karnak esési mozgását határolja. A zárókilincsnek k7 toldata a k6 peczekkel érintkezésbe jut. Az E karnak a másik irányban való mozgása annak el toldata által határoltatik, mely a tix k3 toldatra fekszik és a K 'kilincs leesik önsúlya következtében, mely rugó által csökkenthető, hogy az elektromágnesnek munkája a minimumra redukáltassék. Hogy *nz F korongnak túlságos elforgatását megakadályozzuk, ruganyos M ütközőket rendezhetünk el, melyek az E karon forgathatóan vannak megerősítve és melyek az által, hogy a G tölténycsövekre nyomást gyakorolnának, a korongnak fogaiba nyúló N kilincs ellenében hatnak, úgy hogy a korong mindig szabatos elsütési állásba mozgattatik vissza. A ruganyos M ütközők az E karnak leesése közben ugyanazon sebességgel mozognak, mint az F korong és így az utóbbinak mozgását nem akadályozzák. Ha az E kar egy pedálszerkezetre jutó vonat által megemeltetik, akkor ezen ütközők a G csövek fölött tovacsúsznak. A kétcsövű tölténykamráknak hátsó végei a forgatható, mindkét csőre nézve közös g závár által záratnak el (6., 7., 8. és 9. ábra). A <f gyúszögek a záváron keresztül nyúlnak és egymással a g3 híd által vannak összekötve, melyre a 6r2 -nél ágyazott gl kalapács a g6 rugó által rászoríttatik. A kalapácsnak g1 0 karja a h bütyöknek pályájába nyúl. A závár jrMiél forgathatóan van ágyazva és fölnyitásakor a korongnak kerülete fel<* lendíttetik. A závár a ruganyos g6 kilincs által tartatik meg zárt állásában, mely ry7 -nél forgathatóan van ágyazva és a závárnak kiálló ga nyúlványába fogódzik. A <76 kilincsnek hátsó vége meg van hosszabbítva, úgy hogy az kézzel visszanyomható, ha a závárt a csövek töltése czéljából el akarjuk lendíteni. Az üres töltényhüvelyeknek kihúzása a g9 rugók által van megkönnyítve, melyek az F korongon vannak megerősítve és melyek a töltényeket megfogják és mihelyt a závár fölnyittatott, azokat részben kihúzzák, úgy hogy azokat már most kézzel is megfoghatjuk és eltávolíthatjuk. A G2 csapágy, mely a kalapácsot hordja, vagy a g záváron (4., 6., 7, 8. és 9. ábrák) vagy egy fix support (10. ábra) lehet elrendezve. Az első esetben minden závár számára külön kalapács van elrendezve, míg a h bütyök az összes kalapácsok számára közös. Ha a bütyök hatásos állásában van és ha az a pedál lenyomásakor működtetik, akkor az azon zárószerkezetnek kalapácsát emeli meg, mely az E karnak megelőző lefelé mozgása alkalmával az elsütési állásba jutott. A második esetben az összes zárószerkezetek számára csak egy kalapács van elrendezve és a kalapácsnak 6r2 csapágya oly állásban van valamely tix supporton elrendezve, hogy a kalapács, mihelyt az a h bütyök által megemeltetik, azon töltény kamrának závárjára hat, mely épen az elsütési állásban van.
