11303. lajstromszámú szabadalom • Készülék sinek magassági helyzetének az ütköző síntalp fölött való szabályozására

Megjelent 1898. évi május hó 28-án. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 11B0B. szaru. V/a. osztály. Készülék sinek magass^fli helyzetének az ütköző sintalp fölött való szabályozására. SHOLTO DOUGLAS'SCHE HAUPTVERWALTUNG CZÉG BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 deczember hó 14. ike A vasúti vágányok leggyöngébb része tudvalevőleg a sínütközők. Sínütközők javítása már hosszabb idő óta teljes joggal képezi gondos tanulmányok tárgyát, mert a vágányok megrongálódása, a mi a nagy föntartási költségek főoka, az ütközőknél kezdődik. azon kívül pedig az ütközők a mozgó anyagra is rendkívül káros hatást gyakorolnak. Daczára a sok fáradságnak, kielégítő szerkezetet eddig nem sikerült találni. Tapasztalatból tudjuk, hogy az ütközőknél föllépő lökések nem annyira a sínvégek között levő hézagoktól származnak, hanem a következő körülmény által idéztetnek elő. A járművek az ütköző talpak fölött elhaladva ezeket nagyobb mértékben terhelik, mint a középtalpakat. Ennek az a következménye, hogy ezek a talpfák mélyebben nyomatnak az ágyalásba, mint a többi talpfa. A sínek rugalmasságuk következtében a talpfákat ismét eredeti magasságra emeli föl és lebegve tartja, hogy a következő terhelésnél ismét az ágyalásba nyomassanak. A sínvégek magassága az ütközőtalpak engedékenysége következtében változik, végül is meggörbülnek és ez okozza az ütközőknél föllépő lökéseket. Ha tehát a talpfa sülyedését meggátolhatjuk és ha azt megbízhatóan ágyaihatjuk az alapzaton, evvel a sínvégek magasságának változása és egyúttal lökések is megszüntethetek. Az eddig ismeretes pályaföntartási eljárás szerint a talpfák sülyedését csak úgy tudják meggátolni, hog^f a talpfa alá kavicsot tömnek. Ekkor az ütkőzőtalpfa egy új alapot nyer, mely jóval .kevésbbé szilárd mint a milyen középtalpfák alatt levő, a melyet az iizemteher nagy mértékben tömörített. Ennek az a következménye, hogy az ütköző talpfát csakhamar újból alá kell tömni. Tehát a pályaföntartás mostani módja okozza a vágányok föntartásáuak költségeit, de el nem kerülhető, ha nem ügyelünk a sínvégek magassági helyzeténék szabályozására A találmány tárgya egy ily szabályozás. A rajzlapon ábrázolt szerkezetnél az egyszer tömörített kavicsréteget új alátömés által el nem roncsoljuk, hanem oly módon értékesítjük, hogy ez ütköző talpfákat egy a sín és a talpfa közé tolt beállítható ék segélyével kavicsrétegre szorítjuk. Az éket több szakaszban pl. 10 mm.-ig meg lehet húzni. Az éket egy alátétlemez vezeti és egy szorító lemez tartja helyzetében fogva. Annak következtében, hogy az ütköző talpfák a kavics alapra szorulnak, a talpfák meglazulása, továbbá minden az ütkö-