11230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektromos energia átvitelére
leges mennyiségben és tetszőleges távolságra elektromos energiát vezetni. Az elektromos energiának a jelen találmány szerint eszközölt vezetése, mely a mint említettük, csak tökéletesen új és minden eddigitől eltérő készülék megteremtése által vált lehetségessé, abban áll, hogy valamely adott ponton igen magas feszültségű elektromos áramot állítunk elő és hogy azt a földbe és egy magasan fekvő sarkpontra vezetjük, melytől a légkör szabadon szolgál vezetőül és melytől az áramot egy másik bizonyos távolságú, szintén emelkedett sarkpontra vezetjük, melyen azt összegyűjtjük. Ezen eredmény elérésére oly készüléket41 kell alkalmaznunk, mellyel az eddig használttal szemben óriási feszültségű áramot képesek vagyunk fejleszteni; ezen áramot azután a földbe és egy oly magaslaton elrendezett sarkponthoz vezetjük, melytől azt a ritkább levegő szabadon képes elvezeti^ bizonyos távolságban, a hol is az elektromos energiát hasznosítjuk, azután egy második épen yagy megközelítőleg oly magasságú sarkpontot alkalmazunk, a melytől a földre és itt annak transzformálására és kihasználására szolgáló készülékekbe vezetjük. Az ezen eljárás foganatosítására szolgáló, ugyancsak a jelen találmány tárgyát képező berendezés sematikusan a mellékelt rajzon van bemutatva. Az igen nagy átmérőjű, számos tekerülettel bíró, mágneses maggal ellátott vagy el nem látott A tekercs körül és közel az előbbihez a vastagabb, de sokkal rövidebb vezetékből álló C tekercs van elrendezve. Ezen két tekercs transzformátort képez, melyben J.-11 a rendkívül nagy feszültségű secundár áramkör, míg C-n a sokkal csekélyebb feszültségű primar áramkör áramlik keresztül, mely utóbbiba tetszőleges G áramforrás van beigtatva. A secundár áramkörnek egyik sarka az A tekercsnek középpontjában van, melyből az áram a B vezeték által az előnyösen nagy föliiletű, pl. gömbalakú és a föntemlített ezél elérésére alkalmas magasságban megtartott D sarkhoz vezettetik. A secundiir áramkörnek másik sarka a földdel és előnyösen a primar vezetékkel is össze van kötve, még pedig oly czélból, hogy az utóbbi megközelítőleg oly potencziállal bírjon, mint a secundár vezetéknek szomszédos részei, mi által a biztonság növeltetik. A fölfogó állomáson hasonló transzformátort alkalmazunk, de itt a hosszú A1 tekercs a primar, a rövid Cl tekercs pedig a secundár áramkör egy részét képezi, melybe pl. az L lámpák, az M motorok vagy tetszőleges más, az áram hasznosítására szolgáló készülékek vannak bekapcsolva. A magasan elrendezett I)1 sark az A1 tekercsnek középpontjával, ez utóbbinak másik sarka pedig a földdel — és a már említett czélból előnj^ösen a C1 tekerccsel is — van összekötve. A nagy feszültségű tekercs hossza mindegyik készülékben megközelítőleg az elektromos egyensúlyzavar (oscillacio) hullámhosszának körülbelül egy negyedrésze legyen, a mi azon sebességre van alapítva, mellyel az egyensúlyi zavar az illető tekercsben és azon áramkörben, melyben azt föl akarjuk használni, tovaszármazódik. Elfogadott tényezőkből kiindulva, pl. ha azon sebesség, mellyel valamely áram az áramkörön, a két nagy feszültségű tekercset beleértve, végigmegy, másodperczenként 296.000 km. és az áramváltakozás száma másodperczenként 925, akkor a 296.000 km. hosszú áramkörben 925 egyenlő hullám foglaltatik, melyek mindegyike 322 km. hosszaságú. Ily váltakozásszámnál mindegyik nagy feszültségű tekercshez 80 mértföldnyi, vagyis általánosságban a vezető sodronyok és sarkok kapaczitásának tekintetbe ^ételével oly hosszaságú vezetéket kell fölhasználnunk, a mely az adott föltételek alatt a sarkokon a legnagyobb elektromos feszültségek elérését biztosítja. Megjegyzendő, hogy a leírt jellegű tekercsekben a potencziál fokozatosan növekszik a tekerületek átmérőjével és hogy a két szomszédos tekeriilet közötti potencziálkülönbség aránylag csekély, mi által a közönséges tekercsekkel el nem érhető igen nagy potencziált eredményezünk.