11226. lajstromszámú szabadalom • Önműködő árammegszakító
Megjelent 1898. évi május hó 18-án. (i MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 11226. szám. vil/g. OSZTÁLY. Önműködő árammegszakító. SPRUANCE CORBIT DÁNIEL ÉS WADDEL MONTGOMERY MÉRNÖKÖK NEW-YORKBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1897 november 2-ika. Jelen találmány tárgyát egy elektromágneses árammegszakító képezi, melynek főczélja az, hogy az, bizonyos előre megállapított föltételek mellett, az áramot tényleg megszakítsa és pedig oly módon, hogy akaratunkon kívüli áramzárlat vagy pedig fényívnek keletkezése a vezetékvégek között teljességgel ki van zárva. Jelen elrendezésnek egy további mellékczélját egy igen érzékeny készülék szerkesztése képezi, mely egyrészt könnyen és pontosan beállítható, úgy hogy különböző amperszámú áramoknál is egyenlő pontossággal dolgozzék, másrészt pedig beállítása a szükséghez képest megváltoztatható legyen. Ezen gondolat illetőleg czél megvalósítását az által eszközöljük, hogy az áramkör egy részét, mely két vezetékvég között van, mechanikailag eltávolítjuk; erre másod- és harmadsorban mechanikai záró- és fékezőkészülékek szolgálnak. Mellékelt rajzon a találmány tárgya van föltüntetve és pedig: az 1. ábra a készülék fölülnézete, a 2. ábra a készülék oldalnézete. A rajzokban A jelöli az alapzatot, mely izoláló anyagból, mint p. o. márványvagy palából készül és rajta nyugszanak az árammegszakító egyes részei; a a1 két szorító eszköz, melyekbe az áramvezeték két vége ; van illesztve és melyek között a kikapcsoló készülék van. Az alapzat középvonala mentén még másik két b b1 szorító van elrendezve ; ezeknek fölső végein derékszögű kivájások vannak, melyekbe az s fémrúd illeszkedik, mely az áramkör egy részét képezi. A b szorító, mely az a1 szorítóhoz legközelebb fekszik, ezzel a b2 rudacska segítségével van vezetőkapcsolatbau. A bl szorító mögött egy elektromágnes van elrendezve, mely az e magból és e1 tekercsből áll. Az e mag gyűrűalakú vagy pedig más zárt alakkal bír, melyből egy szegment el van távolítva, hogy a mag sarkainak helyzetét, úgyszintén a fegyverzetét megállapíthassuk; ezen nyílás a gyűrű külső fölső felén van (2. ábra). Maga a mag néhány vékony lágy vaslemezből áll, melyeket a két e2 lemez foglal össze; ezen e2 lemezek oldalt e3 nyúlványokkal bírnak, melyeknek segítségével a magot az A alaphoz erősítjük. Az e1 tekercset erős vassodronynak a mag köré való többszöri körülvezetése által képezzük. A körültekerés oly módon történik, hogy a sodrony sem a magot nem érinti, sem pedig az egyes menetek nem érintik
