11225. lajstromszámú szabadalom • Újítások acetylén fejlesztőkön
~ 2 — tői h csövön át a lángzóhoz vezettetik, miután a víztartóban levő L1 kígyócsövön átment. A lámpának ezen módozata czélszerűen veloczipédeken, kocsikon és automobileken alkalmazható, de másféle lámpáknál is használható. A két ábra a vízbevezetés elzárásának egy másik módját tünteti föl szelep alkalmazása nélkül. Az ezen czélra szolgáló berendezés egy függélyes hengerből vagy tartályból áll, melynek alsó része a gázfejlesztésre szolgál, míg a fölső rész a vizet veszi föl. A két kamra, mint az 1. ábrában, látható csavartokmenettel ellátott G gyűrűvel van összekötve. A henger fölső része két F F1 kamrára van osztva. A vizet F kamrába töltjük és Fl kamrába ezen f csövön át folyik, a mely csaknem az F1 kamra fenekéig ér. Az F1 kamra fenekén egy az F2 kamrába nyíló G cső van alkalmazva, melynek oldalán a g hasadék vagy nyílás van. Ha a víz a g hasadék magasságáig emelkedett, akkor ezen keresztül az F2 carbidkamrába folyik le. A fejlesztett gáz a g1 csövön át az Fl víztér fölső része felé távozik, honnét a by kígyócsövön át. mint föntebb leíratott, tovább vezettetik. Mihelyt a gáz az Fí kamrában egy bizonyos nyomással bír, a vizet az f csövön át a fölső F kamrába nyomja, míg a víz színe Fx -ben a G cső g hasadéka vagy nyílása alá sülyed. Minthogy ez által a vízhozzáfolyás megszűnik, ennélfogva a gázfejlesztés is megszűnik mindaddig, míg a gáz nyomása az Fl kamrában annyira csökkent, hogy a víz a fölső kamrából az alsó kamrába folyik és a g hasadékot vagy nyílást eléri. A gázfejlődés ekkor ismét megkezdődik. A 3. ábra az előbbi berendezésnek egy módosítását tünteti föl; a karbidkamra itt a vízkamrák oldalán és nem alattuk van elrendezve. A gázfejlesztőknek oly berendezésénél, hogy az önműködőlég dolgozzék, azaz hogy egyikkamra működésbe jön, miután a karbid a másik kamrában fölhasználtatott és hogy ily módon a kamrákat fölváltva tölthessük meg, anélkül, hogy a gázfejlesztést az épen működő kamrában károsan befolyásolnék, a 4., 5., 6., 7. és 8-ik ábrákban föltüntetett módon járunk el: oly tartályt alkalmazunk, mely egy fölső és egy alsó H Hl kamrára van osztva, melyek egymással li cső révén vannak összekötve, mely a fölső kamra fenekétől az alsó H1 kamrának csaknem fenekéig ér. Ez utóbbiban három függélyes J J1 J2 cső van elrendezve. A külső J J2 csövek egyenlő magasságban j j2 hasadékokkal vagy nyílásokkal vannak ellátva, míg a harmadik középső cső hasonló, de magassabban fekvő hasadékkal bír. Az alsó kamrában a három függélyes cső alatt vagy mellett két csőalakú K bemélyedés van olyképen elrendezve, hogy a II1 kamrában levő víz körülöttük szabadon czirkulálhat. Ezen bemélyedések foglalják magukba a körülbelül félkör keresztmetszettel bíró k carbidtartályokat; a bemélyedésekhez lapos K1 fémajtók útján lehet hozzáférni, melyek K2 csavar révén vagy más alkalmas módon megerősíthetők, hogy légzáró tömítést érünk el. Ezen elrendezésnek eredménye, hogy a gáz hideg marad és a robbanást megakadályozza. A karbidtartályok alakja folytán a bemélyedésekben kondenzáczió következtében képződött nedvesség a karbiddal érintkezésbe nem juthat, hanem a tartályokon kívül lecsöpög. A karbidtartályokba való vízbevezetés szabályozására L ötágú csapot használjuk, melynek l nyílásai a függélyes J J1 J2 csövekhez és az M ML tartálycsövekhez vezetnek. A gázfejlesztőn kívül m fogantyú, m1 osztályzat és m2 mutató van a csap számára elrendezve. Ezen nyílások elrendezése olyan, hogy a karbidhoz való vízhozzávezetés teljesen elzárható, vagy hogy a csapot úgy fordíthatjuk, hogy a víz a külső csövek egyikéből a karbidtartályok egyikéhez és egyidejűleg a középső csőből a másik karbidtartályhoz folyhat. A víz betöltésénél addig emelkedik, míg a két külső cső alsó j j1 hasadékaival egyenlő magasságban áll és az után az egyik nyílt csövön (az 5. ábra szerint J) lefolyik, míg a másik zárva van.
