11223. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa

— 3 val van kapcsolva, ez a széntartó lefelé mozog és a szenek ily módon egj máshoz közelednek. Ezen mozgás közben a lánczok a 1( kerekeket az 5. ábrán látható nyíl ér­telmében forgatják, és a kilincsek a foga­zatra feküdvén, a kerék forgását nem aka­dályozzák. Ha a szenek egymáshoz ismét közeledtek, a szolenoidokon ismét gyöngébb áram fog átfolyni. Világos, hogy a szolenoidok mág­neses ereje mindig nagy fog lenni a magok leesésének meggátlására, minthogy a szo­lenoidokon mindig átfolyik egy bizonyos áram és mert ha a szenek távolsága nagyob­bodik, a szolenoidokon átfolyó áram is erő­sebbé lesz és a vasmagokat fölhúzza, te­hát a széncsúcsok egymástól mindig a kellő távolságban fognak lenni. A H H1 magok és ennek következtében a G G1 széntartók is a szolenoidok hatása alatt állandóan egyensúlyban vannak. Minthogy a szenek fokozatosan fogynak, az A A1 főcsévéken nagyobb mennyiségű áram fog átmenni, a nélkül, hogy a fényív megszakadna ; a távolság szabályozása abban a pillanatban kezdődik meg, mikor a mág­neses erő oly nagy lesz, hogy a H II1 magok erősen meghúzatnak, mely mozgás a G Gx széntartókra is átvitetik, tehát a széncsú­csok egymáshoz közelednek. Ez a közele­dés elég nagy arra, hogy a széncsúcsok fogyását ellensúlyozza, de nem lehet oly nagy, hogy a széncsúcsok egymással érint­kezhessennek, mert ha a távolság normá­lissá lesz a szolenoidokban keringő áram túlságosan gyenge lesz ahhoz, hogy a vas­magokat eltolhassa. Hogy az A A1 szole­noidok mágnesessége a szolenoidok egész hosszán egyenletes legyen, a szolenoidokat egy vasmagba lehet zárni, melynek végeit az a a1 korongok zárják el. A szenek távolságát az 0 kilincsek hatá­rolják, tehát fölösleges annak megemlítése hogy az 0 kilincsek o hasítékait beállítha­tóvá lehet tenni. A kilincseket oly tagok­kal is lehet helyettesíteni, melyek egyszerűbb módon szabályozhatók, mint az a 6. és 7. ábrán látható. Ekkor az L tartóban egysze­rűen egy kart erősítünk meg, melyben az R peczek tolódhatik el. Ennek a peczeknek vége a kerék fogaiba fogódzik. A peczek­nek az l1 karban való eltolódását egy be­állító készülék segélyével lehet szabályozni. Erre a czélra az r csavar szolgál, melybe az R peczek ütközik, ha az mozgása vég­pontjához elérkezett. A leírt lámpa olyképen is módosítható, hogy a H II' magok fixek, de az A A1 csévék mozognak. Ebből a czélból a jelzett II II1 magok a CD keresztrudakkal van­nak kapcsolva és legczélszerűbben csonka kúp alakjában képezhetők ki, melynek na­gyobb alapja a C keresztrúd felé fordul. Az A A1 csévék a fix magokat korülfogó orsókra vannak tekercselve és az alsó G széntartóval állanak kapcsolatban. Az Tlán­czok a cséve fölső részével vannak össze­kötve és a K csiga fölött elhaladva, szabad végükön a fölső széntartóval vannak kap­csolva. Az ily lámpa működésmódja lényegében ugyanaz, a mi az előbb leírté. Az A A1 csévék ekkor a II H1 magok szerepét ját­szák. A működésmód könnyen érthető, ha megfontoljuk, hogy egy változó keresztmet­szetű vasrúdra húzott cséve oly módon to­lódik el az áram hatása alatt, hogy a vas­rúd nagyobb keresztmetszete felé tolódik el. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. ívlámpa, melynél a szenek eltolódása automatikusan, a mellékáramkörbe ikta­tott A A1 csévék hatása alatt megy végbe, az által jellemezve, hogy a II II1 szolenoid magok az alsó, nagyobb súlyú G széntartóval vannak kapcsolva, a két G G1 széntartót pedig a lámpaváz fölső C keresztgerendájának L csapágyaiba ágyalt K kerekeken futó I láncz vagy más hasonló értékű szerkezeti rész köti össze. 2. Az 1. alatt védett ívlámpa egy kiviteli módozata, az által jellemezve, hogy a széntartókat egymással kapcsoló I láncz vezetésére szolgáló K kerék kerülete fo­gazva van, eme fogakba pedig az 0 ki­lincs fogódzik, mely o hasítékával az

Next

/
Oldalképek
Tartalom