11222. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa
— 2 -gen a fékező tagok vannak megerősítve, ^z A lemezre egy M eséve van szerelve, mely vékony dróttal van tekercselve. A cséve közepében egy eltolható L vasmag mozog, melyet a kis l rúd köt a H emelőhöz. Az L mag l1 lágy vaslemezzel burkolt l* vasdrótokból készül, elmozdulásánál alúl a cséve belsejében elhelyezett N vasdarab, fölül pedig a G lemezbe csavart 0 csavar határolja. A villás H emelő szabad végét egy .7 rugó törekszik fölemelni, mely a II emelőhöz kapcsolt jl rúd csavarmentes részén eltolható T darab és a T darabon megerősített B dugattyút vezető «'2 rúddal eltátott Bl henger között van befogva. Az B1 hengerben glyczerin van, ha a dugattyú eltolódik, a glyczerin a dugattyú r furatán a dugattyú egyik oldalán levő térből a másik oldalon levőbe folyik. A G lemezen van az áramnak a lámpához való vezetésére szolgáló P Q sarokkapocs. A G lemeztől szigetelt pozitiv P sarokkapocs egyrészt a C szén tartóval van a B vezetékből és az S zsinórtói szigetelt ponton összekötve, másrészt pedig az 3/szolenoid drót tekercselésének alsó végével. A negatív q sarokkapocs az M szolenoid dróttekercselésének fölső végével van összekötve ez pedig az alsó C'1 széntartóval van vezetőkapcsolatban. A lámpa működési módja a következő : Tegyük föl, hogy a lámpán áram nem megy át, a két széntartó pedig egymástól távol van. Ekkor a H emelőre ható J rugó a lámpát az 0 szabályozó csavarra nyomja és a K féksarú az F korongra fekszik, mi által a korong elfordulása lehetetlenné válik. Ha a lámpát az áramkörbe kapcsoljuk, az áram a P sarokkapcsolótól, minthogy a szénen át nem mehet, az M szolenoidon a negatív sarokkapocshoz megy, a szolenoidot mágnesezi és így az L vasmagot lefelé húzza, ez a H emelőt is magával viszi, mely a J rugót összenyomja és az B dugattyút az B1 hengerbe tolja, miközben a hengerben levő folyadék az r furaton a dugattyú fölött levő térbe folyik. Az F tengely körül forgó II emelő a fék összes részeit magával viszi. Minthogy az e csap a korong forgástengelyére exczentrikus, a K fék sarát a H emelő a korongról leemeli (3. ábra). Az F korong most szabadon foroghat, és a fölső széntartó túlsúlya következtében lefelé mozog, de egyúttal az S zsinór segélyével a C> széntartót is fölfelé húzza. A két szén tehát egymáshoz közeledik és egymással érintkezésbe jön. Megjegyzendő, hogy a 11 emelő h karja az emeiő lefelé mozgásánál oly módon áll be, hogy az F* Fs korongok viszonylagos helyzetben megváltozik, nevezetesen az F3 korong lefelé mozog, az í'3 korong pedig fölemelkedik. A két korong leírt mozgása a két szén közeledését ugyancsak elősegíti, mi főleg akkor fontos, ha a szenek az áram hatása következtében kisebbednek, mert ekkor a k' zöttük levő távolságot a II emelő lefelé mozgása által az F2 F3 korong elmozdulása következtében is szabályozzuk, még mielőtt az F korongot a fék eleresztené. Ha a széncsúcsok egymással érintkeznek, az áram annak következtében, hogy a széncsúcsok között föllépő ellenállás kisebb, mint a szolenoidé. a fölső C széntartón, a két szénen, az alsó CL széntartón, a lámpán megy át és a Q sarokkapcson távozik. Minthogy az áram most már nem megy az M szolenoidon át, a J rugó a H emelőt fölemeli, ez az L vasmagot, a fékrészeket és az B dugattyút is mozgatja, és az B1 hengerben az B dugattyú fölött levő folyadék az B dugattyú r furatán a dugattyú alá folyik. Minthogy az e tengely az /"tengelyre exczentrikus, a K féksarú az F koronghoz közeledik és a korongot fékezi. Az l emelő és a II emelő g rugalmas kapcsolata lehetővé teszi, hogy a féksarú az F koronghoz fokozatosan közeledjék. Abban a pillanatban, melyben a fék az F korongra nyomást gyakorol, a H emelő fölfelé mozgása következtében a h karja azt a helyzetet foglalja el, melyet az 1. ábrán ábrázoltunk, ép úgy az F"1 és Fs korongok is, melyek közül F3 fölfelé, míg F3 lefelé mozog. Az F2 és Fs korongok beállításának az a czélja, hogy az S zsinór segélyével a
