11156. lajstromszámú szabadalom • Gázfejlesztő
a szenet nem közvetlenül vezetjük be, hanem először az 1 etetőszekrények segélyével a 2 töltőaknába vagy garatba visszük, hol azok koksszá alakulva, a tulajdonképeni 3 gázfejlesztőbe jutnak. A meleg szónoxydgáz, mely a 3 gázfejlesztőben keletkezik, közvetlenül a kályhába vagy egy másik fogyasztási helyre jut, még pedig a 4 nyakon és az 5 gyűjtőn át, anélkül, hogy mosásnak vagy hűtésnek vetnők alá, a hidegebb gáz, mely az összes szénhydrogéneket tartalmazza, egy szívó készülék segélyével kiszívatható és a mosó készülékhez vezethető. Az utóbbiban a gázból a kátrány és ammóniák kiválik és csak azután jut a gá;: az 5 gyűjtőbe, hol a szegényebb gázokkal keverődik és a fölhasználás helyére áramlik. A 7 gőzvezeték lehetővé teszi, hogy a vízgőzt alul a 2 aknába vezessük be, melyet a 6 nyakra ható szívó készülék távolít el, a. 2-ben levő fűtőanyagon megy át. az akna alsó részében levő vörösizzó szénnel érintkezve elbomlik, tehát az ammoniákhozadék tetemesen nő, anélkül, hogy a gázfejlesztő üzeme bármely tekintetben szenvedne, a gázfejlesztő rostélya pedig a légbevezetés és a salakkihúzás czéljából szabad marad. A 3., •{•. és 5. ábrán látható gázfejlesztőnél a 2 tér, melyben a dúsabb gáz fejlődik, az izzó szenet tartalmazó 3 gázfejlesztő fölött van elhelyezve. A 2 tér függélyes, derékszögű-négyszög, keresztmetszetű akna, mely alul valamivel szélesebb mint fölül és a közönséges 1 töltő kosarak segélyével tölthető szénnel. Ez a tér tehát egy függélyes kokszoló térnek tekinthető, melyben a szén lepárlása és koksszá való átalakítása a szénnek a 3 gázfejlesztőbe való bejutása előtt megy végbe. Ezt a 2 kokszkemenczét a szegényebb, de melegebb gázok hevítik melyek a 3 gázfejlesztőből a 8 nyílásokon áramlanak ki. hogy a .9 10 11 12 13 14 csatornákon át haladva, a 2 akna egész külső fölületét fölhevítsék', mielőtt a 4 nyakba és az 5 gyűjtőbe jutnának, honnan minden mosás nélkül vezetettnek a fölhasználás helyére. A mi a 2 aknában fejlődött dúsabb gázokat illeti, azokat a 0 nyakra ható szívó készülék távolítja el és először eg}' hűtőbe, azután pedig egy mosó készülékbe viszi, hol a gázokból egymás után vonjuk el a kátrányt és ammoniákot, mielőtt ezek a gázok az 5 főgyűjtőben levő szegényebb gázokkal keverődtek volna. A 7 gőzvezetéken, mely alkalmas ponton torkolik, a készülékbe beáramló gőz a fejlődő ammóniák mennyiségét növeli. A ö. és 7. ábrán látható gázfejlesztőnél egyszerű 2 harang van közvetlenül a fűtőanyag bevezetésére szolgáló 1 szekrény alatt elhelyezve, ez a szekrény oly mélyen nyúlik a gázfejlesztőbe, hogy a harangban levő szenet lepárolja és koksszá alakítsa, mielőtt a 3 gázfejlesztőbe jutna, A gőzt itt is egy 7 gőzvezeték vezeti közvetlenül a 2 szénoszlop alsó pontjához, hogy a szén nitrogéntartalmú alkotó részeiből fejlődött nitrogén a víz hidrogénjével egyesülve, az ammoniákhozamot nagyobbítsa. A sok szénhidrogén és ammoniákot tartalmazó gáz, mely a 2 harangban fejlődik, a leszivatásnál a 6 nyakba megy át, hogy mielőtt a 4 nyakból elszálló gázokkal egyesülne, a lecsapható részek visszatartása czéljából kimosható legyen. A 2 harang kettős falú is lehet, hogy akkor, ha a hő romboló hatásától tartani kell, vízzel hüthessük. A 8.. 9., 10. ábrán látható gázfejlesztőnél a szenet ugyancsak a hevítőül szolgáló 2 aknába vezetjük, hol még mielőtt a tulajdonképeni 3 gőzfejlesztőbe jutna, koksszá alakítjuk át. A 2 aknát a szénoxydgáz hevíti, mely a nagyon meleg járatú 3 fejlesztőben keletkezik. A szénoxydgáz a kis, a hevítőt körülfogó 8 csatornákon száll föl és közvetlenül a 4 nyakon távozik, anélkül, hogy a mosókészüléken áthaladna, A 3 aknában keletkezett dúsabb gázokat mint előbb a 6 nyakból szívatják ki, hogy az ammoniákot és kátrányt leválasszuk és a gázt a szegényebb gázokkal keverjük. A gázfejlesztő rostélyához a sűrített levegő a 15 vezetékeken jut be. Ezt a rostélyt a 16 öntött vaspalást tökéletesen körülfogja, a paláston 17 szító nyílások vannak alkalmazva, Az összes salak a 18 tartályban levő
