11137. lajstromszámú szabadalom • Gép egynemű tárgyaknak nagyság szerint való osztályozására

hogy az csak akkor hasson az F szán J bütykére, ha az utóbbit a G rúgó annyira előre tolta, a mekkora eltolódás a legrövidebb megengedett hosszúságnál is kisebb. Ha tehát az M bütyköt ily módon beállítottuk és a bütyök a ■! bütyökkel összeütközik, az F szán nyilvánvalóan visszafelé mozog és a befogott tárgyat leejti, úgy hogy az egy a második tányéron alkalmazott 0 tölcsérbe esik. Hogy ezekkel a tárgyakkal mi történik, azt később írjuk le.

Ha a pofák által befogott tárgyak hossza, a minimális, vagy annál nagyobb, a J bütyök helyzete olyan, hogy az utóbbi az M bütyökkel nem érintkezik, hanem a bütyök mellett elhalad. Az első, épen előbb leírt mérés akkor történik, ha a mérendő tárgy a 2—2 vonalon (2. ábra) volt. Az 1—1 vonalnál jutott be a gépbe. Ha már most a tárgy vagy normális hosszúságú, vagy a normálisnál hosszabb, a 3—3 vonalhoz jut, hol egy X ütköző van alkalmazva, mely az M ütközőhöz teljesen hasonló, és azzal teljesen hasonló módon van elhelyezve. Ez az ütköző oly’ módon van beállítva, hogy akkor működjön, ha az F szánba fogott tárgy hossza normális. Ha a tárgy ennél hoszszabb, az F szán annyira befelé esik, hogy a bütyke az X bütyök mellett elhalad, tehát a bütyök arra hatást nem gyakorol. Ha a megmérendő tárgy hossza a normális, ez leesik és az 0 tölcsérbe jut. A túlságosan hosszú tárgyak tovább vitetnek, míg a 7—7 vonalhoz nem jutnak (2. ábra). Ezen a ponton kezdődik a gép másik. IP vezetőlécze. Ez a lécz az F szánt annyira vissza tolja, hogy a leghosszabb tárgyak is kihullhatnak a szán és a fix pofa közül.

Ha tehát a két pofa, mely között égj' ily hosszú tárgy be van fogva, a 11- lécziü; eljut, az I szán annyira hátrafelé mozog, hogy ez a tárg}- kihull és ugyancsak euv 0 tölcsérbe jut. Ha a megmért tárgyakat ily módon osztályoztuk, a tárgyakat újabb osztályozásnak vetjük alá.

A C tányér mindegyik 0 tölcsére alatt egy fix l‘ pofa van elhelyezve (I. és la ábra), továbbá egy elmozduló Q pofa. Az utóbbi az y. csapok között van forgathatom! ágyalva,

és egy S csavarral ellátva, mely a pofa működtetésére szolgál. Erre a czélra. vagyis hogy a pofát különböző magasságra emeljük, tehát a P és Q pofák alsó része között levő tért a szükség szerint nagyobbítsuk. a Z osztályozó asztalon fix, léczalakú V ütközők és beállítható T (' ütközők vannak alkalmazva. Ezen ütközők helyzete főleg a 8. ábrából tűnik ki. Látni lehet, hogy az ütközők mellett Y áttörések vannak alkalmazva, melyek az osztályozó asztal alatt alkalmazott egyes tartályokba vezetnek. Minthogy az abnormális tárgyakat túlságosan hosszú, túlságosan rövid, túlságosan vastag és túlságosan vékony jelzésű csoportokba osztjuk és minthogy a gép kettős gép. nyolcz ily tartályt alkalmazunk, melyeket a 8. ábrán I., 11., 111.. IV., V.. VI., VII.. VIII. jelez.

A léczalakú I ütközők magassága a T és U ütközők magasságánál nagyobb, miből az következik, hogy ezek az ütközők emelik a Q pofákat a legnagyobb mértékben, illetve hogy ezek az ütközők létesítik a legnagyobb távolságot a P és Q ütközők között. Ez a távolság azonban akkora, hogy a legvastagabb tárgyak is átesnek. Mint a 8. ábrából kitűnik, ezek a léczek a VII., VIII. és 1. és III.. IV. és V. tartályok fölött vannak alkalmazva.

Ama P Q mérőpofák, melyek pontosan eme tartályok fölött vannak, ekkor oly távol állanak egymástól, hogy az .1 tányérról az illető 0 tölcséren áthulló tárgyak a /'és Q pofák között áthullanak és a Z asztal Y áttörésein a megfelelő, alattuk levő tartályokba jutnak.

Mint az a mondottakból kitűnik, az F és E pofák csak azokat a tárgyakat viszik át a

2—2 vonalon (2. és 6. ábra), melyek hossza a normális vagy annál nagyobb. Ezek közül először azokat választjuk ki, melyek hossza normális. Ez csak a 3—3 vonalon történik (2. és 6. ábra) Ha már most az illető mérő pofapár mozgatható pofái a

3—3 vonalig jutottak, a mozgatható Q pofa nem síi többé a V ütköző lécz hatása alatt, hanem a pofa saját súlya következtében

i oly helyzetet foglal el, hogy minden fölül