11115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oldhatatlan vagy nehezen oldható sóknak fémanodákból két sót tartalmazó vizes oldatok elektrolizise segélyével való előállítására
Megjelent 18Í)S. évi infi.jus lió 3-án. MAGY. Kill. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 11115. szám. IV/h/l. OSZTÁLY. Eljárás oldhatlan vagy nehezen oldható sóknak fémanódákból, két sót tartalmazó vizes oldatok elektrolyzise segélyével való előállítására. DK STRECKER OTTÓ ÉS Dn STRECKER JÁNOS VEGYÉSZEK R/M KÖLNBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1807 november hó 20-ika. A találmány tárgya egy eljárás oldhatlan vagy nehezen oldható sóknak fémanodákból. két sót tartalmazó vizes, oldatoknak elektrolyzise által való előállítására. John Bleeeker Tibbits már az 54.542. sz. német birodalmi szabadalmában leír egy eljárást ólomfehérnek elektrolytikus úton, sókeverékek alkalmazásával való előállítására. Carl Lukow 91,707. sz. német birodalmi szabadalmában sókeverékeknek igen hígított oldatokban, maximális disszoeziáezio mellett való elektrolízisét ajánlotta. John Bleeeker Tibbits eljárásánál az elektrolyt bomlása okozott nehézségeket, a Carl Luckow-féle eljárásnál pedig a maximális disszoeziáezio következtében az energiafogyasztás nem elég kedvező. Mindkét föltaláló figyelmen kívül hagyta a sók keverési arányát. A találmányunk — ellentétben az eddig ismert eljárásoktól — abból indul ki, hogy a sók viszonyát oly módon szabjuk meg, hogy az energiafogyasztás lehetőleg csekély legyen. Ebből a ezélból azokat a fémeket. melyek az anódát képezik, elektrolytikus úton egy só segélyével föloldjuk, a föloldott fémet pedig ugyanabban az edényben közvetlenül mint oldhatlan vagy nehezen oldható sót finom, eloszlott állapotban csapjuk ki. A kicsapásra egy második só szolgál, melynek az oldhatlan só képezésére szolgáló alkatrészét az elektrolytbe folytonosan vezetjük be. A sókat oly módon keverjük, hogy az elektrolyzis munkaszükséglete minimális legyen. Az eljárás kivitelére oly elekrrolytet használunk, melyben két só van oldva. A sókviszonyát oly módon szabjuk meg, hogy azon sóoldat konczentrácziója. melynek anionja az anoda oldására szolgál, a maximális vezetőképességnek feleljen meg, míg a másik só. mely az oldott fém kicsapását okozza, pontosan a használt áramerősségnek megfelelő elektrolytikus ekvivalens mennyiségben legyen jelen. Ily módon az elektrolyt vezetőképessége tetemesen nagyobbodik és sok energia takarítható meg. Azon só mennyisége tehát, melynek anionja a fémanodál oldja, oly módon választandó meg. hogy az oldat töménysége a maximalii vezetőképességnek feleljen meg, míg
