11072. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet kerékpárok számára

Megjelent 1898. évi április lió 28-án. MAGY. fm KIR. SZABADALMI Hü HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 11072. szám. XX/c. OSZTÁLY. Hajtószerkezet kerékpárok számára. GOLDSCHMIDT RUDOLF ELEKTROTECHNIKUS DARMSTADTBAN (NÉMETORSZÁG). A szabadalom bejelentésének napja 1897 október hó 23-ika. A jelen találmány tárgyát az ismeretes dörzskerékhajtó szerkezetnek kerékpárokon való alkalmazása képezi. Az ismeretes alacsony kerékpároknál tudvalevőleg arról van szó, hogy a váz hátsó támaszán kívül elrendezett pedálkerékről a mozgást egy ezen támaszon belül fekvő és a hátsó kerékkel szilárdan összekötött kerékre vigyük át. Ezen elrendezés a fogaskerekes hajtást nehézkessé és más oknál fogva is alkalmatlanná tesz. A jelen találmány szerint a mozgás-áttétel dörzskerekek segélyével akként eszközöltetik, hogy a pedáltengelyen ülő dörzskerék és a váznak hátsó támaszán alkalmazott hasonló kerék közé áttevő közeg gyanánt egy dörzsgyűrű van beigtatva. Ezen gyűrű középpontja az említett két kerék középpontját összekötő egyenesnél valamivel mélyebben fekszik, alkalmasan vezettetik és a súrlódáshoz szükséges nyomást az által nyeri, hogy középpontjának említett helyzeténél fogva magától is befekszik a két dörzskerék hornyába és egy harmadik, a váz hátsó támaszán megerősített nyomó kerék által fölfelé szoríttatik. A mellékelt rajz sematikusan mutatja be a találmány tárgyát. A kerékpárnak A keretén ismeretes módon van az a pedáltengely ágyazva és a hornyos B dörzskerékkel ellátva. A hátsó keréknek c tengelye a megfelelő kisebb C dörzskereket hordja. A két kerék hornyába a I) dörzsgyűrű illeszkedik, melynek középpontja d valamivel mélyebben fekszik a kerékpárváz hátsó f támaszánál. Ezen helyzetének biztosítására az A'nyomógörgő van elrendezve, melynek tartó csavarja és H csavaranyja az f támaszon van megerősítve. Ez által a forgó D gyűrű fölfelé szoríttatik úgy, hogy az a B C dörzskerekek hornyába erősen befekszik. A találmány tárgyát képező berendezés egyszerűségénél fogva nyilvánvaló előnyökkel bír a szokásos hajtóláncczal szemben úgy gyakorlati szempontból, valamint tekintettel annak hátrányaira is. melyek a láncz tagjainak könnyű elpiszkolódásában és eltöredezésében állanak. Ezen berendezéssel rendkívül könnyű járást érünk el és az által, hogy a mozgás-áttétel súrlódás útján történik a hátsó keréken érvényesülő pillanatnyi vagy tartó ellenállás esetén, a mi különben sérülést vonna maga után, lehetővé teszi a fölületeknek egymáson való csúszását. Ez által a jelen találmány tárgyát képező hajtó-