11057. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa

— 2 — ellenkező irányban forgassa. Ha a fényív hossza normális, a k le mágnesek csak kis mértékben gerjesztetnek, és a ff rugó a b korongokat a 3. ábrán látható helyzetben tartja, melynél a c1

fékpofa középső részével az a a csiga kerületén fekszik, az F csavarok pedig a b korongról leemeltetnek. Tehát az a csigát a c1

tuskó fékezi és az A B széntartók a kellő távolságban maradnak. Ha már most a szenek fogyása következtében a fényív ellenállása és így a mellékáramkörbe kapcsolt k k mágneseknek a b b korongokra gyakorolt hatása nő, a korong a ff rugó hatása ellenében oly módon forgattatik, hogy a rászerelt c1

fékpofa a P sarokhoz közeledik, de az i csap exezentrikus helyzete következtében az a csigától távolodik, míg a c1

fékpofa F csavarja a b korong kerületére fekszik és így az a csigára gyakorolt fékező hatásuk megszűnik. A csiga tehát a fölső A széntartó túlsúlya következtében forog, a széncsúcsok egymáshoz közelednek, a fényív ellenállása és így a mágnesek hatása csökken. A ff rugó a b korongot lefelé forgatja, míg a 3. ábrán látható helyzetbe nem jut, mikor az a csiga ismét fékeztetik. A b korong lefelé való mozgását, mint azt említettük, a ff rugó idézi elő, mely egyrészt a H lámpa-állványban és másrészt a két b korongot összekötő J kengyelben van megerősítve. Feszültségét egy K állítócsavar segélyével lehet szabályozni. A b korong forgását beállítható L M ütközők határolják, melyek között a b koronggal kapcsoltiVütköző mozog. A ff rugó a b korongnak a P sarkok segélyével való fölemelését rugalmasan fékezi, tehát a korong elfordulása által előidézett fékező hatás nem érvényesül anynyira lökésszerűen és a lámpa nyugodtabban ég. A ff rugó azonban arra is szolgál, hogy ha a lámpán áram megy át, a fényívet létesítse, mint az a 3. és 5. ábrán látható. Tegyük föl, hogy a széncsúcsok egymástól a kellő távolságban vannak, de hogy a lámpán áram nem megy át. Ekkor a b korong a rugó hatása alatt a legmélyebb helyzetet foglalja el, melyben a c1

fékpofa az a csigán fekszik és ezt fékezi. Az áramkör zárásánál az áram csak a inellékkörbe kapcsolt k k elektromágneseken (1. és 2. ábra) megy át, melyek P sarkai a korongot a rugó megfeszítése közben a legmagasabb helyzetbe viszik (4. ábra), minek következtében a c1

féktuskó az a csigáról leemeltetik és a csiga szabadon elfordulhat. A fölső A széntartó túlsúlya következtében azonban a széntartó lefelé sülyed, a B tartó emelkedik, míg a két széncsúcs egymással nem érintkezik (4. ábra). A széncsúcsok érintkezése következtében a főáramkör ellenállása csökken, és az áram legnagyobb része a széncsúcsokon megy át. Ennek következtében a k elektromágnesek vonzó-ereje csökken, illetve teljesen megszűnik, és a korongokat a megfeszített ff rugó ismét lehúzza. A c1

fékpofa most már úgy van beállítva, hogy az a csiga ismét fékeztetik, ha a b korongok bizonyos pontig, pl. i?-ig lesülyedtek (5. ábra). Annak következtében, hogy az a csiga ebben a helyzetben már fékeztetik, az a csiga és a b korong súrlódás által kapcsoltatik, és így a b korongnak az S nyíl (5. ábra) irányában való forgásában résztvesz, úgy, hogy egy T darabbal jobbra forgattatik. Az x zsinór, melyen a széntartók föl vannak függesztve, ebben a mozgásban részt vesz és így a széncsúcsok egymástól anynyira távolodnak, a mennyire az a fényív képezése czéljából szükséges. A fényív hossza attól függ, hogy a b korong az a csigát melyik pillanatban viszi magával, illetve, hogy a b korong mennyire tér ki. Minthogy mindkettő a fékpofák, illetve az L M ütközők beállításával szabályozható, a fényív hosszát is lehet bizonyos határokon belül szabályozni. A c1

fékpofa egy fékszalaggal is pótolható, mint az a 6. és 8. ábrán látható. Ennél a szerkezetnél a c fékszalagot két u és v rugó feszíti meg, melyek fölül, a lámpatartón vannak elhelyezve és melyeknek fékszalagra gyakorolt hatása X Fcsa-