11033. lajstromszámú szabadalom • Tüzelő berendezés

A fal az alatta a rostélyból fejlődő gázokat a tüzelés ajtaja felé vezeti és ha a gázok a fal mellső éléhez érnek, a gőzsugárral jönnek érinttéíésbe, mely a falat egész hosszán érinti és így a gázokban torlódást idéz elő, minek az a következménye, hogy a már amúgy is hátrafelé mozgó gázok még erősebb mértékben visszafelé tereltetnek. Annak következtében, hogy a jelzett lánghídat alhalmazzuk, a gőzsugárnyaláb útját lényegesen megrövidítjük és a sugárnyaláb daczára annak, hogy a légvonat azt útjából kitéríteni törekszik, elég erővel ütközik a lánghídba és a gázok útját elég biztosan zárja el. Ha SP jelzett lánghídat a fúvóval kombinálva alkalmazzuk, a levegő elég nagy nyomás alatt áramolhat a tüzelőtérbe, a nélkül, hogy a sugárnyaláb létesítésére túlságos nagy nyomásra volna szükség. A 3. és 4. ábrán egy ily tüzelőberendezés van ábrázolva, melynél e rostélyt a, a gőzfúvókat c és a falszerű lánghídat b* jelzi. A gázok az ábrákon látható nyilak irányában mozognak. Ennél a berendezésnél a c fúvókat gőzzel is lehet táplálni. Azonkívül tárgyát képezi a találmánynak a fúvókafej is. A fej különlegessége abban áll, hogy a fej egy kompakt, zárt edényt képez, a bevezetőcső és a kifúvató nyílások között egy kamara képződik és a kifúvató nyílások és a bevezetőeső tengelyei egymással derékszöget vagy tetszőleges hegyesszöget képeznek. A jelzett kamara közbe iktatásával bizonyos tekintetben nyomás kiegyenlítődést érünk el, t. i. a kamarában, illetve az összes kifúvató nyílások előtt ugyanaz a nyomás uralkodik, a bevezetőcsőnek a jelzett módon való alkalmazása pedig meggátolja, hogy a gőz csak néhány, a kiömlőcsővel szemben fekvő nyíláson áramoljon ki teljes erővel, míg a többi inkább oldalt fekvő nyílásokon pedig jóval kisebb erővel. A jelzett berendezésnél azonban a gőz vagy levegő a kiömlőcsőből kijutva először a fúvóka falába ütközik és csak azután jut sugaras irányban a kifúvató nyílásokba. Különösen előnyös ez a berendezés akkor, ha a kifúvató nyílásokat sugarasan egy oly köríven alkalmazzuk, melynek középpontja körülbelül a bevezetőcső középvonalába esik, úgy hogy a gőz az egyes fura- * tokig egyenlő' útat legyen kénytelen megtenni. Ily fúvókát ábrázolnak a csatolt rajzok 3. és 6. ábrái, melyeken cl a fúvók a fejet, e a bevezetőcsövet jelenti, f a kifúvató nyílások. melyek a czélnak megfelelően a d fiivókafejbe többé-kevésbbe ferdén vannak befúrva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tüzelés, az által jellemezve, hogy a tüzelőajtón alkalmazott egy vagy több fúvóka egy ellapuló sugárnyalábot fúvat oly hajlásszög alatt a tüzelőtérbe, hogy a sugárnyaláb közvetlenül a lánghídat érje és a tüzelőtér mellső részét bizonyos tekintetben elzárja, tehát a lánghíd közelében keletkező gázokat a tüzelőtér elhagyása előtt egy bizonyos uton hátrafelé mozogni kényszerítse. 2. Tüzelés, az által jellemezve, hogy a tüzelőajtón alkalmazott egy vagy több fúvóka egy ellapuló sugárnyalábot fúvat a tüzelőtér felé lejtő, a rostély egy részét falszerüen befedő lánghídra oly czélból, hogy a lánghídnál keletkező gázokat lehetőleg csekély nyomás alatt álló sugárnyaláb segélyével lehessen visszatartani. 3. Fúvóka a jelzett tüzelésekhez, az által jellemezve, hogy a kifúvató nyílások egy kiöblösödő kamarában a befúvatócsőtől oldalt vannak elhelyezve és evvel derék vagy többé-kevésbbé hegyesszöget képeznek, úgy hogy a befúvató csövön beáramló gőz vagy levegő a kamara falába ütközve, némileg torlódik és egyenletes nyomás alatt jut a kiömlő nyílásokhoz. 4. A 3. alatt védett fúvóka egy kiviteli módozata, az által jellemezve, hogy a kiömlő nyílások egy köríven vannak alkalmazva, melynek középpontja a befúvatócső középvonalába esik. (3 rajzlap melléklettől.) Pallas iósz\ ény társaság n/umilaja límlupesiei.