10999. lajstromszámú szabadalom • Gyorsforgó eke
Az ekedob laza agyakkal van az E E tengelyre (Mannesmann-cső) szerelve és a két oldalt alkalmazott láncz, illetőleg fogaskerék áttevések D D1 /),, Dm útján nyeri a hajtást a kocsi F F tengelyéről. Az áttevési viszonyokat illetőleg megjegyzendő, hogy nem fontos, vájjon a CG kereten alkalmazott Dn fogaskerék nagyobb, vagy kisebb fordulati számmal bír-e, mint az ekedob tengelye, mert belátható, hogy a lg)-ben vázolt elrendezés mellett a Z>„ kerék kerületén föllépő erő nem működik oly értelemben, hogy abban a kedvezőtlen esetben, ha Da kisebb fordulati számmal bír, mint az ekedob, tehát ha a kerületén igen nagy erő lép föl, hogy ebben az esetben, megakadályozni törekednék az ekedobnak a földbe hatolását. Mivel az F F tengely fordulata nagy csupán szerkezeti előnyt biztosít az áttevési viszonynak óly módon való választása, mint az a (Fig. lg)ben föltüntetve van. A sülyesztés és kiemelés tekintetéből az ekedobot hordó C C keret, míg egyik végén a Ci Ci rudakkal van csuklós összeköttetésbe hozva a motorkocsi F F tengelyével, addig másrészről a kocsi keresztkeretében kiképezett V V vezetékekben (lg) ábra) nyeri megtámasztását a vízszintes irányban történő elmozdulások ellenében. A kiemelést a kocsira szerelt H emelőszerkezet (lásd lb) ábra) G láncza segélyével gépileg vagy kézi erővel eszközöljük; erre a G lánczra van szállítás közben az ekedob fölfüggesztve. Úgy a Fig. lb), mint a Fig. lg) ábrákban az ekedob fölfüggesztett állapotban van ábrázolva. Az eketestnek csupán fölfüggesztése azonban űzemközben nem kielégítő, mert az eke így kénytelen részt venni a kocsi himbálódzásában, az eketest nagyobb mértékben hol kiemeltetik, hol ismét mélyebbre hatolhat, a munkavégzés nem oly tökéletes, mint ha közvetlenül előtte egy üzemközben a földön járó K kerékkel alátámasztjuk. Ezen alátámasztó szerkezet (Fig. lg) és Fig. 2.) áll egy J keretből, mely forgatható megerősítését a C" C' keret F' F' tengelyében nyeri. Ezen J keretre van fölszerelve a K futókerék. Áll azonkívül egy L emelő szerkezetből, mely az eke alátámasztási magasságának változtatását czélozza a szántás kivánt mélységének megfelelőleg. Az L emelőszerkezet (Fig. 2.) áll egy csavarorsóból o és egy öntött aczélhüvelyből h és az összeköttetést az eketest C' C, valamint az alátámasztó szerkezet J keretei között a es, illetőleg a cs' csapok segélyével eszközli. A h hüvely és az o orsó bármely viszonylagos állásának elérésére az a állító, annak fixirozására pedig az a' biztosító csavaranya szolgál. A cs csap ugyanazon öntvényben ö van megerősítve, mely öntvény a C C keretre fölszerelve egyúttal arra szolgál, hogy a II emelő szerkezet G fölfüggesztő lánczával az eketestet a cs" csap segélyével összekösse. Üzembelépés alkalmával a G láncz direkt a mótor vagy kézi erő által sülyesztetik mindaddig, míg a K kerék a földet érvén, az L szerkezet veszi át az eketest alátámasztásának* szerepét. Az eketest váza hengerelt aczéllemezekből áll (Fig. 2.) Több (egymással teljesen összeillő) f lemezdarabot (keretrészlet) összefoglalván, ezek egy-egy keretet képeznek. Az eketest E E tengelyére egymás mellé alkalmazott több ily keret, egymás között részint a b keresztbordák (le) 2. és 3. ábra)* részint a k k' kések fölszerelésére szolgáló a aczélöntések által merevítve alkotja az eketest vázát. A Fig. 2.-ben csak egy ily keret van föltüntetve, mert ebben a nézetrajzban e keretek egymást jó részt födik és az ábra áttekinthetőségének rovására menne egy másik, a rajz síkja mögötti keretnek a berajzolása. A Fig. 2.-ben föltüntetett keret 4 keresztrészletből áll, (a keretrészletek f-el vannak jelölve), melyeknek illesztési helyei a g küllők megerősítési helyeire az I, II, III, IV-el jelölt helyekre (2. ábra) esnek. A g küllők szolgálnak arra, hogy az eketest agyszerkezetét a keretekkel összekössék. Ezekben az f részletekből alkotott keretekben nyernek megerősítést a kések és
