10992. lajstromszámú szabadalom • Gép kenyérnek és egyéb tápanyagoknak zúzására és megpuhítására
a C vázban forgatható és az e korongokat j hordó E henger által képeztetik. Hogy a megpuhítandó kenyérhéjat a hengerek közé hozhassuk, azokat a 2. ábrában látható állásba széttoljuk. Ezen czélból a B kengyelbe az F rúd van becsavarolva, mely a fölső C1 vázrészen keresztül jár és az F1 fejben végződik, mellyel a G fogantyús emeltyű csuklósan van összekötve. Az ez utóbbin megerősített g rúgó a fogantyút rendesen fölegyenesítve tartja, még pedig az által, hogy az az FL fejnek fL fölületére fekszik. Az emeltyűnek oldalas G1 nyúlványa a g1 görgöt hordja. Ha a kenyérhéjakat a hengerek közé akarjuk hozni, előbb a G emeltyűt a nyíl irányában (1. ábra) lefektetjük úgy, hogy a gL görgő a C1 vázrészre támaszkodjék; ha már most a g2 fogantyút még lejebb nyomjuk, akkor az F rúd és az A henger a 2. ábrában látható állásba emeltetnek. A héjat ekkor másik kezünkkel könnyen betolhatjuk, mire az emeltyűt az 1. ábrában föltüntetett állásba újból visszamozgatjuk úgy, hogy a D rúgó az A hengert erősen lenyomja, a héj ekkor jól megtartatik a két henger között, melyeknek fogazott korongjai erősen benyomódnak. Ha ezután az A hengert az A1 fogantyú segélyével ide-oda forgatjuk, akkor az a héjat magával meneszti és ennek következtében az E henger is forgattatik. A két egyidelűleg forgó henger a kenyérhéjat megmunkálja és csakhamar megpuhítja. Ha a héj oly kemény, hogy a D rúgónak nyomása nem elegendő az a korongoknak beszorítására, akkor a g2 fogantyút kézzel megnyomjuk és ez által az A hengert erősebben leszorítjuk úgy, hogy az működésbe hozatik. Hogy nyugalmi állapotban az egyik hengernek fogazott korongjai a másik hengereire nyomást ne gyakorolhassanak, ezen hengereknek egyike két végén a sima kerületű a1 korongokkal van ellátva, melyek nagyobb átmérővel bírnak, mint a fogazott korongok és melyek a másik hengerre támaszkodva a hengertengelyeket elegendő távolságban tartják (1. ábra). A hengerek közötti távolságnak szabályozása még akként is történhetik, hogy az álló helyzetben tartott F rudat hossztengelye körül az egyik vagy másik irányban forgatjuk; mint hogy a rúd F1 fejével a O vázrészen nyugszik és így forgatás közben hgsszeltolódás be nem következhetik, úgy a B kengyel a rúdnak csavarmenettel ellátott alsó végén föl vagy lecsavarolódik, az A henger az E hengertől ennek következtében eltávolíttatik vagy ahhoz közelíttetik. Hogy a hengerek a héjat biztosan magukkal menesszék, előnyös legalább az egyik hengernek korongjait fogazni; a másik hengernek, előnyösen az ellentámasznak korongjai kerületükön simák lehetnek. Az ellentámasznak nem kell okvetetlenül forgathatónak lennie, hanem fix is lehet, föltéve, hogy a D rúgó elég erős arra, hogy a héjnak ezen fix darabon való csúszását biztosítsa. Ezen esetben az ellentámaszt az A hengernek szemben lévő részére lehet megszorítani, úgy hogy az pl. az e körszegmentsorból áll (3. és 4. ábrák), melyek a sík vagy görbített E lemezről kiállanak. Az e vágókések teljesen el is hagyhatók, a mint azt pl. az 5. és 6. ábrák láttatják. Az ellentámasz ekkor egyszerűen egy E lemezből áll, mely jól van csiszolva, hogy a héj azon könnyen ide oda csússzék. A részletes foganatosítás tekintetéből megemlítendő, hogy a vágó korongokat a hengerrel vagy egy darabban készithetjük, vagy azok az e1 gyűrűkkel váltakozva (2. ábra rá lehetnek tolva, mely utóbbi esetben ezen e és e1 részek összeszoríttatnak, úgy hogy tömör egészet képeznek. A korongok simák és vékonyak lehetnek (1. és 2. ábrák) vagy azoknak vastagsága a kerülettől középük fölé nagyobbodhatik (3. ábra). Fogazásuk előnyösen hasonló a fűrészlapok fogazásához (4. ábra) és a fogak akként vannak irányítva, hogy azok a héjat jól megfoghassák és magukkal meneszthessék. A fogak természetesen •bármely más alkalmas alakkal is bírhatnak. Ha a korongok igen szélesek (5. ábra), akkor hosszú, vékony és egymástól távol
