10950. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa szárítására és készülék ezen eljárás kivitelére a fának száraz desztilláczióra való előkészítése czéljából

- 4 -séget a g'" csap segélyével lehet szabályozni, melyet a g" láncz segélyével lehet forgatni (1. ábra.) A gázkeverék, mely a csőhálózatban marad, a G kondenzátorba áramlik, még pedig a fűrészfogas végű f csövön. A kondenzált víz az M csövön egy vízzárt képező m edénybe folyik, honnan abban a mértékben, a melyben az edény megtelik, kifolyik az m' csatornába és ezen a csatornán eltávozik. A gázkeverék víztartalmának egy részét elveszíti, azután a H ventilátor által a (j csőbe és innen tovább mozog a keverékbe, hol annyi égésterménnyel kevertetik, hogy a gáz hőfoka 120—250° legyen. Bizonyos esetekben függélyes szárítók helyett vízszintes szárítók alkalmazhatók. Ekkor oly szárítókat lehet használni, melyekben fával megrakott kocsikat lehet mozgatni, ezen esetben a kocsi alul és oldalt nyitva van. A szárítóba ily kocsikból álló vonatokat tolunk' be, azután a száj'ító kapuit elzárjuk. Ha a fa bizonyos ideig a szárítógázok hatásának ki volt téve, a szárító ajtait nyitjuk, a kocsikat kitoljuk és újabb fával megrakott kocsikat tolunk be. A leírt művelet aztán ismétlődik. Világos, hogy oly föltételek mellett mindegyik kocsi egy bizonyos darabbal előre % tolandó, ez az eltolódás attól függ, hogy mily anyaggal vannak a kocsik töltve, tehát a szárítóban levő kocsik számát az anyagnak megfelelően kell megszabni. Lehet azonban egyszerre egész vonatokat is kitolni. A 9—17. ábra a vízszintes szárító részleteit mutatja be. Ezt is, mint az előbbit, előzetesen előkészített gázkeverékkel töltjük, mely az előbbihez teljesen hasonló módon kering, ezért erre ki nem térünk. A kocsik a gázkeverékkel ellenkező irányban mozognak, úgy hogy a szárítás rendszeresen és fokozatosan megy végbe. A 9., 10. és 11. ábrán három szomszédos vízszintes szárítót alkalmaztunk. Mint azt már föntebb mondottuk, ez a szám változtatható és minthogy a szárítók teljesen hasonlók, csak az egyiket írjuk le. Az egyes szárítók egy-egy N folyosóból állanak, melynek két végét ellensúlyozott n ajtók zárják el. A szárító fenekén sínek futnak. A gázkeverék n'-nél áramlik be és ha a szárítón áthaladt az N' csatornába jut még pedig a csatornán alkalmazott n" nyílásokon. A 12., 13. és 14. ábra a szárító egyik végének részletrajza, ezen az ábrán láthatni, hogy mily módon lehet a levegő beáramlását egy homokzár segélyével meggátolni. Világos, hogy ha nem gondoskodunk megfelelő segédeszközökről, a szárításra használt készülékben a kocsik között keletkező szabad átmenetet nyújtó csatornákon a gázok áthaladhatnak anélkül, hogy a fát szárítanák. Hogy ezt meggátolhassuk, minden kocsi között, mint az a 17. ábrán látható, o o lemezeket alkalmaz, melyek ha a kocsik a száritóban vannak, lefekszenek, és melyek rendes helyzetben az o' </ horgok segélyével vannak a fölemelt helyzetben tartva, míg ha le vannak eresztve, az alkalmas o" szupportra fekszenek. Hogy az égéstermények kocsi és szárító fala között el ne szállhassanak, függélyes P vasbádogokat alkalmazunak, melyek a homokkal telt Q oldalcsatornákba nyúlnak. Hogy végül a gázok a kapuk és az ezek közelében levő kocsik között szállhassanak el, mint az a 12. és 15. ábrán látható, egy R bádogot alkalmazunk, mely r-nél meg van görbítve és az első kocsi O lemezére fekszik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás a fa szárítására, főleg faeczet előállításánál, jellezve az által, hogy a fát egy alkalmas tartányban égéstermények, füstgázok és vízgőzök keverékének teszszük ki, mely gázok folytonosan keringenek és ha a szárító készüléket elhagyták, újból fölmelegíttetnek és újabb égésterményekkel és füstgázokkal kevertetnek, míg a keverék fölösleges részét és a benne foglalt vízgőzöket a légkörbe bocsátjuk, a fölösleges vízgőzt pedig lecsapjuk. 2. Az 1. alatt védett eljárás kivitelére egy