10840. lajstromszámú szabadalom • Fésülőgép
— 2 — aiiyagban több, végeikkel egymást érintő rost foglaltatnék, mi a fésülés műveleténél meg nem engedhető. Már most arról van szó, hogy a leszakított csomókat önműködőlég a tulajdonképeni fésülőkészűlék futószövetére hozzuk. E czélból az alsó G' hengeren egy p bádoglemez van, melyet a rostok hosszának megfelelően 15 25 cm. szélesnek veszünk, s mely a henger egész hosszában végig terjed és a henger fölülete fölé van hajlítva. A p lemez egy a hengeren megerősített e tengely körül lenghet és h végére egy kis rúd van csuklósan megerősítve, melynek másik h' vége egy a gépkeretben elrendezett i vájatban csúszhat. Látható, hogy ezen vájat alakja egy bizonyos pillanatban és pedig mindig ugyanazon pillanatban a G' henger minden egyes fordulatánál a p lemeznek e tengelye körül való lengését idézi elő és hogy a p lemez ezután önműködőlég ismét előbbi helyzetébe tér vissza. A p lemez különben a G' henger azon -részén van elrendezve, mely minden fordulatnál egyszer a <j bütyökkel jut érintkezésbe. Ennélfogva a hengerek minden egyes fordulatánál a köpeny egy darabja leszakíttatik és azután a p lemeznek lengése idéztetik elő, mely a leszakított darabot a fésülőkészűlék futószövetére dobja, mely a G' henger előtt halad. 2. A t ulajdonképe n i fésülés. A futószövet áll két végnélküli H és I szíjból (1. és 2. ábra), melyek közül az egyik H sajátszerűen van szerkesztve, míg mindketten 15. cm. szélesek, tehát valamivel szélesebbek, mint a mennyit a rostok hoszszának fele kitesz és egymás mellett vannak elrendezve. Mozgásuk merőleges azon mozgásra, melyet a köpeny a tűrúdnyujtón végez, úgy hogy a csomók, melyek a p elosztóról lehullanak, egymás mellé feküsznek és ily módon folytonos szalagot képeznek (föltéve természetesen, hogy a H és 1 szíjak sebessége jól van szabályozva), mi mellett minden egyes rost a szíjak mozgásirányához merőleges helyzetbe jut és fele részben a H szíjon, fele részben aa / szíjon fekszik. Bizonyos távolságra a futószövet kiindulási pontjától, mely változhat a szerint, a mint a fésülőberendezést egy vagy több G' elosztó henger útján kívánjuk táplálni, terjed el az egyik végnélküli U szíj fölött, melyen az anyag nyugszik, egy másik H' végnélküli szíj (2. és 3. ábra), mely épen úgy van szerkesztve és ép oly széles, mint a H szíj, ugyanolyan sebességgel hajtatik és közvetetlenül a H szíjra fekszik. Mihelyt már most a H szíjon fekvő rostokat fél hosszukban a fölső H' szíj megfogja, a második végtelen alsó 1 szíj megszűnik, úgy hogy a rostok továbbraozgásuk folyamán felerészben lelógnak. A rostoknak ezen lelógó végei kerülnek a fésülőberendezésbe, mely két JJ' munkahengerből áll, melyeknek tüszerkezete hasonló azon munkahengerek tűszerkezetéhez, melyeket a chappe-selyem kezelésénél használnak, mi mellett az egyik henger egyik irányban, a másik henger a másik irányban forog. Ezután a rostok lefüggő felét egy másik szállítókészűlék ragadja meg, mely két végnélküli K IC szíjból áll, melyek a H 11' szíjakkal egyformák. A rostvégek, melyek eddig megfogva voltak, mostan szabadon függnek s ezeket két más J2 J3 munkahenger fogja meg, melyek a J ./' hengereknek felelnek meg s melyek közül az egyik az egyik irányban, a másik az ellenkező irányban forog. A J J' </2 Js munkahengerek nincsenek a szállítószíjakhoz párhuzamosan elrendezve minek az a következménye, hogy minden egyes rostot első sorban csak végén fogják meg, mire azután a tűk a rost közepéig hatolnak, mi alatt a rost továbbhalad. A tűfegyverzetnek kissé spirálalakúnak kell a hengerre csavarva lennie, hogy a szállítószíj egyenes vonalú mozgásából származó eredővel számoljunk, úgy hogy tehát minden tű a rostokhoz párhuzamosan és nem ferdén hatol az anyagba. Ezen spirális emelkedése különben tekintettel a forgási sebességnek (100—300 f'or-
