10796. lajstromszámú szabadalom • Újítások védő bevonattal ellátott kerékpárvázakon, vázrészeken és összekötő részeken

- 2 vannak bemutatva, mely rendesen aczélból vagy egyéb hasonló anyagból készül és mely a vázrészeknek szilárd összeköttetése után zománczszerű bevonattal van ellátva. A jelen találmány fő ezélja már most abban áll, hogy ezen zománcznak alkalmazását elkerüljük és helyette oly bevonatot teremtsünk, mely általánosabban alkalmazható és mely az összes eddigi bevonatokkal szemben a festést, tartósságot és alkalmazhatóságot, illetőleg jelentékeny előnyökkel bír. a a kerékpárváz, mely több részből, még pedig a fő keretrészekből (csövekből vagy rudakból) és a csapágy-, vagy tartórészekből áll, melyek az előállításnál egymással szilárdan összeköttetnek vagy összekötő részek által fölbonthatóan egyesíttetnek és mely összekötő részek a vázrészeknek szükség esetén való leszerelését teszik lehetővé. Ezen vázból az alsó b csövet a c forgattyúcsapágyat és a d csapágysarut választjuk a találmány foganatosításának bemutatására. A találmány szerint védő bevonat gyanánt vékony celluloidlapot vagy oly egyéb hasonló anyagot alkalmazunk, mely könynyen hajlítható és fölhevített állapotban bizonyos mértékben plasztikus. Ezen anyag ismeretes ipartermék, mely a kereskedelemben kapható. Az alsó b cső bevonására megfelelő hoszszaságú és oly széles celluloidcsíkot használunk, hogy a csövet körülfogja, de egy keskeny csíkot szabadon hagy. Ezen csíkot * a csőre fektetjük és azon valamely hajlékony anyagból (kaucsukból) álló szalag vagy g zsinór segélyével, mely a 4. ábrában föltüntett módon köréje csavartatik, erősen megtartjuk. A forgattyúcsapágy bevonatát a két e1

e2 részből képezzük, melyek a csapágytoldatok átbocsájtására két lyukkal vannak ellátva ; ezen celluloidcsíkokat oly módon erősítjük a forgattyúcsapágyra, mint azt az imént a csőre vonatkozólag leírtuk. Miután a csőnek és csapágynak bevonatait fölhevítettük és lehütöttük, azokat ezen részek alakjára hozzuk és ezen részekre erősen rászorítjuk. Azután a ruganyos anyagból, pl. kaucsukból készült h védő burkot húzzuk föl, mely a celluloiddal födött kerékpárvázat szorosan körülfogja. Ezen védőburok az i1

zsinór segélyével tartatik meg állásában, mely az i gombok vagy kampók köré van csavarva. Ezen részeket az ily állapotban a légzáró m tömlőbe helyezzük és abból a levegőt kiszivattyúzzuk. Ezen tömlőt azután egy retortába helyezzük, mely forró, pl. gőzkigyók által fölhevített vízzel van megtöltve és erre a retortával csövek által összekötött szivattyú segélyével a szükséges nyomást előállítjuk. Miután a bevonandó tárgyat bizonyos ideig a hőnek és nyomásnak alávetettük, azt a retortából kivesszük és lehűtjük vagy pedig még mielőtt kivettük, hideg víz bevezetése által magában a retortában lehűtjük. A tárgy fölülete ez által egy vele szilárdan és bensőleg összekötött celluloidréteggel van ellátva, még pedig a szükséghez képest egész fölületén vagy pedig annak csak bizonyos részein. Megjegyzendő, hogy a tárgy a celluloidbevonattal együtt, midőn a ruganyos zsinórral összefűzve a forró vízije tétetik, előbb a légzáró m tömlőbe helyeztetik, melyből a levegő ki van szivattyúzva, úgy hogy a celluloid a hő és nyomás hatása által habár kisebb mértékben is, de ugyanakként formáltatik, mint a végső formálásnál és a tárgyra való ráerősíttetésénél, a retortába való betétele alkalmával. A celluloidnak a bevonandó tárgyon való biztos megtartására eddig előnyösnek mutatkozott valamely ragasztó anyagnak vagy tapasznak alkalmazása, a jelen találmánynál azonban ezen tapasz nem játszik légenyes szerepet és a celluloidot akár azzal együtt, akár a nélkül is alkalmazhatjuk. A d csapágysarú bevonásának módja hasonlít az imént leírthoz és igen jól föltünteti. miként lehet a jelen találmányt szabálytalan alakú alkatrészeken is alkalmazni. Az l1

bevonatrész előállításához a megfelelő körvonalú l stanczát használjuk. A bevonatrész általában a féksarú mellső