10792. lajstromszámú szabadalom • Újítások kerékpárvázakon

Az 5., 6., 7, és 8. ábrák az összekötő szerkezetnek egyik módosítását láttatják. A 9. ábra az ezen újításokkal fölszerelt kerékpárvázat tünteti föl, mely csöves és összekötő részeire szétszedhető. A 10. és 11. ábrák az összekötő szerke­zetnek két módosítását láttatják függélyes metszetben, a hol is a kapcsolórészben egy fölhasított gyűrű van elrendezve. A 12., 13. és 14. ábrák az összekötő szer­kezet különféle alakjainak függélyes met­szetei. a hol is oly kúpos gyűrű vau elren­dezve, melynek szélei a hosszabb csöves és a rövidebb összekötő résznek szomszédos széleit átfogják. A 15. ábra a 12. ábrában bemutatott gyűrűnek oldalnézete. A 16. ábra a 13 ábrában föltüntetett gyűrűnek oldalnézete. A 17. ábra a 13. ábrában föltüntetett gyűrűnek keresztmetszete. A következőkben a találmány tárgyát képező újítások csak kerókpárvázakou van­nak leírva, de azok minden egyéb jármű vázán is alkalmazhatók, mely csöves és összekötő részekből áll. A mellékelt rajzban a váznak hosszabb csőrészei a-val és az összekötő részek ö-vel vannak jelölve, mely utóbbiak mindegyike egy-egy bl toldattal' van ellátva, melynek belső csavarmenete a csőrész végének vagy az ezen megerősített kapcsoló szerkezetnek befogadására szolgál. Az összecsavarolás által összetartott cső­részeknek és összekötő részeknek össze­illesztésnél igen nehéz az egyes részeket szabatos viszonylagos állásba, illetve egy síkba hozni. Ez az érintkező végeknek vagy toldatok­nak ismételt lemetszése és a vázrészekbe való illesztése által történhetik, a mi azon­ban oly munka, mely tudvalevőleg nagy műhelygyakorlatot igényel és ennélfogva kerülendő. Ezen nehézség elkerülése és az összekö­tött vázrészeknek a helyes síkba való hoz­hatása czéljából, valamint, hogy a toldatok­nak összekötő és csöves részekre való szo­ros és biztos ráfekvését elérhessük, a csa­varmenettel ellátott c kapcsolást (1. és 4. ábra) alkalmazzuk. Ezen kapcsolásnak egyik vége a csőrész végébe, másik vége pedig a b összekötő résznek csavarmentes b1 toldatába illik; f'zen r kapcsolásnak forgatása által a váz­részek helyes kölcsönös állásba és távol­ságba hozhatók. A c kapcsoló, a mint az 1. ábrán látható, az említett részek belsejében, a <1 gyűrű pedig, mely az « csőnek és a b összekötő résznek végei között befelé nyúló czentrális <n aggyal vagy bordával van ellátva, a le­írt részeken kívül van elrendezve. A d gyűrű d1 agyának nyílása oly átmé­rőjű, hogy a <1 gyűrű pontosan a c kap­csolóra illik, de oldalt szabad tért hagy. A d1 agynak belső szélén elrendezett <P toldat, a kapcsolónak külső fölületén alkalmazott hosszirányú f hasítékba nyúl, úgy hogy a gyűrű egymagában nem, hanem csak a e kapcsolóval együtt foroghat. A gyűrű kerületén lévő e bevágások kulcs vagy egyéb szerszám befogadására szolgálnak, melynek segélyével a d gyűrű, az a csőnek és b összekötő résznek helyes kölcsönös állásba való beigazítása czéljából forgatható. Ezen elrendezés különösen oly vázaknál alkalmas, melyeknél egy vagy több csőrész görbített vagy hajlított. Természetes, hogy a <• kapcsoló mindegyik végének csavarmenetei különböző irányúak vagy emelkedésnek lehetnek, előnyös azon­ban két ellenkező irányú (bal- és jobbmenetű) csavarmenetet alkalmazni. Az 5—8. ábrákban az összekötésnek mó­dosított alakja látható. Ezen elrendezésnél a b összekötő résznek toldata a csavarmen­tes h résszel és a kúpos h1 résszel van ellátva. A kúpos h1 részen az a csőnek kúposán tágított vége nyugszik, mely a y kapcsoló hüvely segélyével megszorítható. Ezen g kapcsoló hüvely egy a toldat csavarmenetével kapcsolódó csavarmenetes résszel és egy kúpos résszel bír, mely utóbbinak íöliilete a toldatnak kúpos részé­vel párhúzamos, úgy hogy ezen kúpos ré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom