10531. lajstromszámú szabadalom • Készülék vasúti váltók és jelzések emelőinek rögzítésére és a váltók és jelzéseknek egymástól függővé tételére
f peczkei az 1 kulcsok által működtetett závárok li peczkeivel állanak szemben. Ez utóbbi retesz nem tud mozogni és ennek következtében az 1 kulcsokat a központi lakat fogva tartja, tehát lehetetlen a kulcsok szakálát a kulcslyuk felé forgatni, mert forgás közben az egyik oldal felől az ütközőkbe, a másik oldal felől pedig a závár egy kivágásába fogódzanak. így ha az egyik S\ kulcs ki van húzva, (vagy ha azt a lakatból ki lehet húzni) az 1 kulcs okvetlenül fogva van tartva. Ha az Sl kulcsot a központi lakatban forgatjuk, a závárokat, melyeket az működtet, jobbról bal felé tolja el, úgy, hogy az f peczkek nincsenek a h peczkekkel szemben, melyek závárját az 1 kulcs működteti. Ha ezen kulcsok egyikére hatást gyakorolunk, a závárt fölülről lefelé toljuk el, a h peczkek az f peczkekkel kerülnek szembe és a kulcsot a lakatból ki lehet húzni. De ekkor az St kulcs van fogva tartva, mert ha azt forgatni akarjuk, a szakála egyrészt a d ütközőbe, másrészt a megfelelő závár s kivágásába ütközik, mely závár el nem tolódhatik, minthogy az f peczke az 1 kulcs závárjának h peczkébe ütközik. Tehát ha az 1 kulcsot a závárból kihúztuk, vagy ha azt ki lehet húzni, az kulcs okvetlenül fogva van tartva. A 23. ábrából kitűnik, hogy hasonló összefüggés van az S^ kulcsok és az 1—2 kulcsok között, továbbá az S2 és az 12 kulcsok között. Az Sy és « kulcsok nemcsak egymásra merőleges, hanem egymással párhuzamos závár okra is gyakorolhatnak hatást, ekkor elégséges az egyes S, kulcsok závárjait egy kilincs segélyével a merőleges závárral kapcsolni. Az S\ S2 1 2 és 1—2 kulcsok a 25. ábrán vannak ábrázolva, úgyszintén a K kulcs is, mely az összes lakatoknál azonos. A központi lakat által az S1 S2 1 2 1—2 kilincsek között létesített kapcsolat a fővágányokon mozgó vonatok és gépek vagy kocsik biztosítására tökéletes elégséges. Ez egy pár példából azonnal világos. A fővágány jelzésének emelői rendes viszonyok között szabadok, az St és £>a kulcsok az emelők lakatjában fogva vannak tartva, tehát az 1 2 és 1—2 kulcsok a központi lakatban is fogva vannak és ebből következik, hogy az összes készülékek, melyek az I és II vágányok felé a közlekedést megengedik, a közlekedést meggátló helyzetben biztosítva vannak. Tegyük fel, hogy a III vágányról akarunk a II vágányra vonatot bocsájtani. Ekkor a központi lakatból az 1 és 2 kulcsokat ki kell venni, hogy az 1. és 4. váltók szabaddá váljanak és hogy azokat át lehessen váltani. De hogy ezeket az 1 és 2 kulcsokat ki lehessen venni, az és S2 kulcsokat el kell hozni a központi lakathoz. Ekkor az I és II vágányok jelzéseit a «tilos» helyzetbe visszük (ha már nincsenek abban) az SL és S2 kulcsokat kihúzzuk, a kulcsokat a központi lakathoz visszük és ekkor a két szükséges 1—2 kulcsot ki lehet húzni. Ha az 1—2 kulcsokat kihúztuk, az S2 kulcsok vannak a központi lakatban fogva tartva. Ezt a két 1—2 kulcsot az 1 és 2 váltó emelőjének lakatjához visszük, az emelőt szabaddá tesszük és átváltjuk. Ennek következtében addig, míg az 1 és 4 váltó abban a helyzetben van, hogy a III vágányról a II vágányra át lehet járni, az 1 és II vágány jelzései okvetlenül tilost jeleznek. Ha a vonalak között a közlekedés létesült, az 1 és 4 váltók emelőit normális helyzetbe visszük, a lakatokból az 1—2 kulcsokat kihúzzuk, így a váltó emelőt rögzítjük, az 1—2 kulcsot a központi lakatba visszük, az í>x S2 kulcsot kihozzuk és a jelzések emelőit szabaddá tesszük. A központi lakat a jelzések közelében van alkalmazva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Készülék jelzések és váltók emelő karjainak rögzítésére, jellemezve az által, hogy az emelő kart egy K kulccsal látjuk el, és a kulcs segélyével egy második G résszel hozzuk kapcsolatba, mely egy I kétkulcsos S lakatot és egy kihúzható
