10513. lajstromszámú szabadalom • Újítások betüöntő gépeken
~ 3 — Bl részek alakjának megváltoztatása által természetesen a spacium-typeket többékevésbbé módosíthatjuk. A kész typek az El bütyökkel előrehajtott matriczadugattyúk által a formákból kitolatnak és azonnal az F láncztagok fölüleín kiképezett hornyokba jutnak. Ezen F gok oly peezkek által vannak egymással iszekötve, melyek a láncznak az egyik 'ián való hajlítását megengedik és lazaknál fogva a láncznak harántirányosan jlcsönöznek bizonyos mérvű hajlékonyjot. A láncztagok mindegyike két függélyes jronnyal van ellátva, melyeken az f ész csúsztatható. Midőn a láncz rézsútos jíkban van, az f részeknek fölső f1 részei a láncztag fölső fölülete fölé nyúlnak és egymás között egy a type befogadására szolgáló csatornát képeznek. Ha azonban az f részek f2 toldataiknak egy rézsútos borda alatt való elhaladásánál leszoríttatnak, míg alsó f3 végeik egy rézsútos sík mentén annak alján elrendezett horonyba nyúlnak, akkor azoknak f1 fejei a tagok fölületéig sülyesztetnek le, úgy hogy a typek szabadon tovamozgathatók. A bizonyos számú ily tagokból képezett F láncz egy részével az A korong kerületének egy darabja mentén halad, mely utóbbi a fogakkal van ellátva, melyek a láncztagok közötti hézagokba lépnek, a láncz azután csekély hajtással a Gi vezetőkorong köré, azután újból csekély hajlással fölfelé, a vízszintes G korong köré fut. Miközben a láncz az A korong kerülete mentén halad, a korong mindegyik hornyával egy-egy csatorna kerül szembe azok közül, melyek minden egyes láncztag két f1 része által képeztetnek és melyek arra szolgálnak, hogy az A korong hornyaiból kitolt typeket befogadják és bizonyos darabbal tovaszállítsák. A láncz pályájának ezen részében a rézsútos F1 asztalon fut végig, a hol az F2 lejtőn lefelé T asztal alá megy, melyen a typek összegyűlnek. Azon ponton, melyen az F2 lejtő kezdődik, a két meredek F3 horony is van elrendezve, melyek az f csúszó részeknek alsó f3 végeit befogadják. A meredek F3 hornyokkal közös függélyes síkban két hasonlóan meredek T1 borda is van elrendezve, melyek a T asztaltól lefelé nyúlnak és az f csúszó részeknek f2 toldataihoz feküsznek. A bordák ezen meredek állásának az a czélja, hogy azok az alattuk elhaladó f részeket leszorítsák, úgy hogy a typek szabadon feküdjenek, a láncztagok fölső fölületén és a Tl bordáknak előre nyúló végeire jussanak. A G1 korongról a G korongra való visszafutásában a láncz megfelelően emelkedő lejtőre jut, úgy hogy midőn a G korong körül fut, a szükséges rézsútos állásban van újból, hogy újból hornyokat szolgáltasson az időközben elkészült typek befogadására. Azon ponton, melyen egy type csaknem teljesen különvált egy láncztagnak hornyától és a hol ezen horonynak mellső része épen lefelé kezd haladni, a megközelítőleg félköralakú spirálszerűen görbített H1 korong, mely a type mögött mozog, ez utóbbit a T asztal mentén előre és a H2 födélrész alá tolja, mi által a T asztalon már addig összegyűlt egész typesor is tovább tolatik. A Hl korong a vízszintes H* orsón van megerősítve, mely kúpos fogaskerekek közvetítésével a függélyes H5 orsó által hajtatik, mely viszont alkalmas áttétel segélyével az A korong alsó A2 fogkoszorúja által hozatik forgásba. A föntiekben ugyanoly betűöntő gépek szerkezetére és hatásmódjára hivatkoztunk, melyek sugaras hornyokkal ellátott forgó koronggal bírnak, melynek hornyaiban maguk előtt formákat képező matriczadugatytyúk ide-oda járhatnak, mely formákba a megömlesztett betűfém beszoríttatik és melyekből az így megöntött type azután kiszoríttatik, úgy mégis megjegyezzük, hogy a jelen találmány tárgyát nem maguk az ily betűöntő gépek képezik, hanem csupán csak azon újítások, melyek ily gépeken eszközöltettek és melyek a következő igénypontokban jellemezve vannak.
