10363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mozaik padlóbevonat előállítására

enyomja és így a kivágott mozaikdarabo­kat a minta képezésére szükséges átvivő­lemezre szorítja. Ezek a mozaikdarabok kis dobozokba esnek, és azokban csoportokban helyeztetnek el, úgy hogy az egyszínű mo­zaikdarabok egy dobozban gyűjtessenek össze. A minta képzésére szükséges dara­bokat a kis dobozokban fogva tartjuk, a fölösleges darabokat ellenben a lemezekről lesöpörjük. A gyűjtődobozokban az összes, a minta képzéséhez szükséges egyszínű darabokat összegyűjtöttük és ennek megtörténtével a dobozokat fölfordítva (lásd a 3. ábrát) azo­kat az / kirakólemezre ürítjük, melynek föliiletéből egyenletesen elosztott m tövisek állanak ki. Míg az átvivő lemez i töviseit a k lemez visszafelé való mozgásánál a kl peczkek kihúzzák, a kék mozaikelemek a kirakólemezre nyomatnak és azon az m tövisek segélyével rögzíttetnek. Más színű mozaikelemeket, például vöröseket, melye­ket a leírt módon vágtunk ki. ugyanezen 1 kirakólemezen helyezünk el, és azután a lemezen a kék elemek között levő szabad téren rögzítjük. Hasonló módon járunk el a többi lemezekkel is, míg az egész minta el nem készült. Ha egy bizonyos számú 1 le mez ily módon mintával meg van rakva, a megerősítőgépbe visszük azokat (!. ábra). A lemezeket egymás után aczélból készült B szállítószalagokra helyezzük el, melyek a kellő távolságban peczkekkel vannak el­látva. Az összerakó-lemeznek mindegyik oldalán egy furattal ellátott nyujtványa van. Ha az egyes összerakó-lemezeket oly módon he­lyezzük el egymás mellett, hogy furataik a szalagokon levő, egymástól egyenlő távol­ságban alkalmazott peczkekre húzatnak, a lemezek a kellő, a mintának megfelelő tá­volságban tartatnak egymástól. A vezető­csigák és-a lassan forgó dobok fölött egy F szövet fut. melyek a B1 fogaskerék-átte­vés által a B szalagnak egyenlő mozgás­sebességet kölcsönöznek. A C összeállító­lemezek ekkor a dobot, melynek számos, a föliiletéből kiálló és az alátétszöveten át­nyúló tövise van, érintőleges irányban érin­tik és a tövisek a lemezeket az összeállító­lemezről leveszik, és a szövettel együtt a D dob körül vezetik, míg azt í'l -nél el nem hagyja. Az alapszövet és az ezen levő mozaik­minta a vastag A szövet között egy meleg P nyomóhenger és Pl ellenhenger között megy át, melyek a mozaiklemezeket az alapszövetre nyomják. Ennek megtörténté­vel a padlóbevonat az R hengert elhagyja. A nemezzel bevont p2 p* hengerek parafin­nal vagy hasonlóval vannak telítve és a P henger kenésére szolgálnak, hogy a mozaik­darabok a hengerekhez ne tapadhassanak. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás mozaik-padlóbevonat előállítására, az által jellemezve, hogy különböző színű lemezekből mozaikdarabokat vágunk ki. és egy átvivőlemez segélyével ezeket a darabokat egy és ugyanazon összeállító­lemezre visszük át, még pedig oly mó­don, hogy a különböző színű részek egymásra viszonyítva a kellő helyzetet foglalják el és így a kivánt mintát léte­sítsék. minek megtörténte után az össze­állító-lemezt egy peczkekkel ellátott dob alá vezetjük, mely dobon egy alátét­szövet fut, úgy hogy a dob a mintára összeállított darabokat az összeállító­lemezről leveszi és az alátétszövettel fűtött sajtolóhengerek közé vezeti, mely a mozaikot szorosan az alátétszövetre sajtolja, sajtolás közben a henger és a mozaikdarabok között vastag védőszöve­tet helyezünk el. (2 rajzlap melléklettel.' PaLlAs RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA ;BUDAPESTEN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom