10298. lajstromszámú szabadalom • Mérő műszer forgató áram számára
— 3 a három áram pillanatnyi értékeinek összege mindig zéró. Jí-val egyenlőnek és ellenkező irányúnak kell lennie, akkor a do utat kapjuk Ezen út az a c-t e-ben mindig felezi és ennélfogva csak akkor eshetik össze o 6-vel, ha ennek meghosszabbítása az e ponton is átmegy. De ekkor a o és c o egyenlő és b o merőleges a c-re. Ezzel tehát be van bizonyítva, hogy ha Wv. = Wy akkor kell, hogy a o = c o és b o a c-re merőleges. Ha mindhárom Wx Wr fi Wy egymással egyenlő, akkor kell, hogy ao — b o = c u és a o merőleges b c-re, b o merőleges a c-re és <• o merőleges a b-re. Ezen vonatkozásokat Behn-Esehenburg az 1896-os «Elektrotechnisehe Zeitschrift» 12. füzetének 182 oldalán forgató áram munkájának mérésére szolgáló módszer gyanánt alkalmazta. 0 ugyanis oly elektrodynamometert használ, melynek vastag sodronyú tekercsén a három főáram egyikét .7z-t átvezeti, míg a vékonysodronyú tekercset egyrészt a hozzátartozó A fővezetékhez. másrészt az 0 ponthoz kapcsolja, mely két egyenlő r, és r3 előkapcsolási ellentállás által a második és harmadik B és C fővezetékkel van összekötve, a mint az a 8. ábrában látható. Ezen módszer azonban, a mint azt a Dolivo-Dobrowolsky és i Baueh az 1896-os «Elektrotechnische Zeitschrif't» 14. füzetének 226. lapján kimutatták, a forgató áram hálózata mindhárom ágának egyenlő megterhelését tételezi föl de azonkívül még azt is, hogy az A 0 ág indukcziómentes, a mi egy dynamometertekercsnél előkapcsolás ellentállás nélkül nem tételezhető föl. Ezen megszorításokkal a mérés helyessége azon alapszik, hogy az A 0 feszültség a B A C szöget jelezi, tehát szintén azon, hogy A 0 merőleges B C-re. A jelen leírásban kifejtett módszer tehát abban különbözik, hogy a míg Belin-Eschenburg az A 0 feszültséget a ./a árammal kombinálja és egy elektrodynamometert alkalmaz, addig az új módszernél az .1 0 feszültséget a .7,3 vagy Jy árammal kombináljuk és egy a mágneses mezőnek Ferraris által megállapított elvén alapuló műszert alkalmazunk. A Behn-Eschenburgféle módszer csak egyszeri méréssel jár és a három ágnak csak egyenlő megterhelésénél érvényes; az előzőkben leírt módszer pedig kétszeri méréssel vagy két mérésnek kombinácziójával van összekötve és minden megterhelésnél érvényes. Lehet az S S és 7) D tekercsek behatása alatt álló forgó dobokat egy közös tengelyre is szerelni és oly spirális rugót elrendezni, mely a dobokra gyakorolt forgási nyomatékok különbözetének bizonyos elhajlásával az egyensúlyt fönntartja ily módon az összes munkát egy mutató által közvetlenül jelzi. Lehet továbbá a dobokat alkalmas fékező szerkezetek alkalmazásával forgattatni és a munkát egy számláló műszer által közvetlenül jeleztetni. Ezen a munka mérésére vagy számlálására szolgáló módszer azonban csak akkor helyes, ha a három Ea Eb Er feszültség egyenlő; ennek bizonyos fokig való megközelítésére azonban a gyakorlatban már más okokból is kell ügyelnünk. Ily szempontból tehát ezen módszer ellen csak igen különös esetekben merülhet föl aggály. Ezen kapcsolás semmi esetre sincsen a 2. ábrában föltüntetett szerkezetű műszerhez kötve, hanem minden más oly esetben is alkalmazható, melyben a mérésre oly forgó mező használtatik, mely két, az áramtól és feszültségtől függő eltolt fázisú áram által fejlesztetik. A készülék a dob helyett pl. valamely köralakú sík koronggal lehet ellátva a mint az pl. a Bláthy-féle számlálónál előfordul. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mérő eszköz forgató áram számára, mely áll két térbelileg egymással szemben eltolt S és D tekercsből vagy tekercscsoportból, melyek egy forgathatóan fölfüggesztett V hengerre vagy valamely tetszőleges anyagból készült, hasonértékű szerkezeti elemre akként hatnak, hogy az egyik tekercs vagy tekercscsoport az első vezeték üzemáramkörébe vagy annak egy ágába, a másik pedig a másik két vezeték egyike és az 0 szorító közé kapcsoltatik, mely egyenlő ellenállások által az első és harmadik vezetővel van összekötve (3 — 5. ábra).
