10296. lajstromszámú szabadalom • Eljárás váltakozó áramnak két fázisukban egymáshoz képest meghatározott szöggel eltolt árammá való fölbontására

- 3 -áramerősséget fejlesztené, míg a B C vonaldarab az L2

önindukczió által létesített elektromótorikus erőt jelenti. Ha már most az A C hosszúságot a D pontban akként osztjuk föl, hogy A D: D r mint R,: akkor /^-ban azaz a vízvezetéknek PN oldalában és épen így M Q oldalában az A D feszültség lép föl. A P és N pontok közötti feszültség tehát egyenlő A D vei és épen így az M és N pontck közötti feszültség szintén egyenlő A D-vel. Ha már most az M és N közötti feszültséget keressük, akkor csak a három P és Q, P és N meg a Q és M pontok közötti feszültséget kell komponálni. Ezen czélból az A B és A D hosszakat az 5. ábrában látható módon meghúzzuk és B pontból a B E egyenest rajzoljuk, mely egyenlő és párhuzamos az A D hosszal, de ellenkező irányú. Az M és N pontok közötti feszültséget ekkor az E D vonal adja meg. Végül a P és M pontok közötti feszültséget az A E vonal, míg az X és Q pontok közötti feszültséget a DB vonal adja meg. Már most a © szöget az elméleti 90°-os határig, bármely nagyságban megválaszthatjuk, úgy, hogy a C pontnak az A B vonal, mint átmérő fölött leírt félkörön, tehát a D ponnak viszont a félkör belsejében bármely helyet adhatjuk és ugyanaz áll az E pontra nézve is. Az ellenállásnak és az önindukczíónak ily elosztásánál a D pont az A B vonal alatt, míg az E pont ezen vonal fölött fekszik. A D E egyenes tehát metszi az A B vonalat, még pedig a választott R,, és R2

ellenállások és az L2

önindukczíónak megfelelő, tetszőleges adott szög alatt. Hogy a D E az A B vonalra merőlegesen legyen, kell, hogy a geometriaitétel szerint: AÍP-- DfP= AE2

- EB2

" I. Mivel ezen specziáilis esetben AD = EB és EB = AE úgy ADa

= DB2 De minthogy DB2

= DC2

-f CB2 = J2

R2

3

-j-(2 7T n L,)a

J2 és AD2

= JR2 szükségképen R2

! = R3

2

-f- (2 7t n L2

)2 a mi tehát a fönt adott képlettel megegyezik. Ugyanígy az I. egyenletből egész általánosságban a föltételt akkor is levezethetnék, ha az M és Npontok közötti feszültség, a P és Q pontok közötti feszültséghez képest 90° al el van tolva, tehát az B1

és P2

ellenállásokat, valamint az L2

önindukcziót megközelítőleg meghatározhatjuk. Ha már most az M és N pontok közé valamely nagy ellenállású áramágat igtatunk be, akkor az M és N pontok közötti feszültség, valamint ennek fáziseltolódása is módosul, mely azonban csak jelentéktelenül változik, ha az .1/ pontból N pont felé menő áram a P és Q pontok között keringő áramokhoz viszonyítva gyönge. Az ellenállások vagy az önindukczió alkalmas módosítása által, tehát a fáziseltolódást könnyen hozhatjuk újból 909

-ra. Ha tehát a DD tekercseket, melyek elé még nagyobb indukcziómentes ellenállást is kapcsolhatunk, az M és N pontok közé mint hidat bekapcsoljuk (2. ábra), akkor még mindig módunkban áll, hogy a P M Q és P N Q részekben uralkodó ellenállás és önindukczió alkalmas megválasztása által pontosan 903

nyi fáziseltolódást létesítsünk a D D tekercseken keresztülmenő áram és I' és Q pontok közötti üzemfeszültség között. Ilyen mérő műszereket nagy érzékenységgel állíthatunk elő, úgy hogy a D D csévékben csak igen gyönge áramokra és energiamennyiségekre van szükségünk. Ennek megfelelően a P M Q és a PN Q ágakban lévő áramokat sem kell nagyokra vennünk és ezért az egész műszer tetemes elektromos energiát nem vesz igénybe. Az önindukczió együtthatóknak és az ellenállásokon egyenlő voltát a liidkapcsolásnak szemközt fekvő részeiben csak egyszerűség kedvéért tételeztük föl. A kitűzött czélt akkor is elérhetjük, ha pl. a P N Q ág semmi önindukczióval nem bír. Az Ohmféle ellenállást a kapaczitás is helyettesítheti. Ebből látható, hogy azon föltétel, miszerint az M és N pontok között keringő áramnak a P és Q pontok közötti feszültséghez viszonyított 90°-nyi fáziseltolódása legyen, sokféleképen kielégíthető. Továbbá nem szükséges, hogy a két önindukczíó-együttható létesítésére két külön-