9935. lajstromszámú szabadalom • Sekundér szárazelem melynél az elektrolytet faszén szívja föl
mértékben nyeli el a folyadékokat és gázokat. A szóban levő szekundár elemnél használt faszén, melyet száraz úton (a fa száraz lepárlása által) vagy nedves úton (kénsavval való kezelés által) állítottunk elő, az organikus és anorganikus alkatrészektől a következő módon tisztítható meg. A porrá tört szenet hígított ásványi savval — legczélszerűbben magasabb hőfoknál — hosszabb ideig^ kezeljük. A sav az öszszes «hamun elnevezés alatt összefoglalt alkatrészeket kioldja. Az ezenkívül még a szénben foglalt organikus anyagok eltávolítására a szenet igen czélszerűen újból izzítjuk. Ezek a műveletek több ízben ismételhetők. míg az összes organikus és anorganikus alkatrészeket a szénből el nem távolítottak. Ekkor a faszént finom porrá törjük, és evvel az elnyelő anyag elkészült. Ezen elnyelő anyagot oly módon használjuk föl, hogy az elektróda lemezeket a szekundiir elem edényébe elhelyezzük, a lemezek között levő szabad teret pedig a porrá tört tiszta faszénporral töltjük ki. Czélszerű, ha a szénport a lemezek között levő térbe betömjük. Ezután annyi, az akkumulátorok töltésére használt kénsavat töltünk a faszénre, hogy a telep fölfordításánál sav ki ne folyjon. Ekkor arra az érdekes tapasztalatra jutunk, hogy daczára annak, hogy a szén a lemezek között levő közt teljesen kitölti, mégis majdnem éppen annyi hígított savat lehet a készülékbe tölteni, mintha abban szén nem is volna. Ennek oka a faszén rendkívüli porozitásában keresendő. Az elektrolyt menynyisége tehát annak következtében, hogy a szekundár elemet száraz elemmé alakítjuk, alig változik, ellenben az a czél, hogy a folyadék ki ne folyhasson, tökéletesen elérhető. A szekundár elemnek faszénnel való töltése a közönséges elemekkel szemben két szempontból fontos. Először teljesen meggátolja a kristályos ólomszulfát képződését, mely vegyület a többi ismeretes száraz vagy nedves elemeknél mindig fejlődik és mely az elektródák biztos szétroinbolását vonja maga után. Ez a hatás könnyen igazolható oly módon, hogy a megtöltött szekundár elemet röviden zárjuk és így hónapokig állni hagyjuk. Míg a közönséges nedves gyűjtő ily körülmények között a kristályos szulfát képződése következtében teljesen elbomlik, a faszénporral telt gyűjtőnél szulfát fejlődés föl nem lép. Ez a különleges i jelenség, melynek hatása rendkívül fontos, az által magyarázható meg, hogy a sav a szénhez mechanikai úton lévén kötve, a készülékben nem áramolhat, tehát az eredetileg nem kristályos szulfát átkristályozódása végbe nem mehet. IVÍasodszor a szénporral telt másodlagos telep közepes feszültsége mintegy 01—0-3 volttal nagyobb, mint a közönséges hasonló kapcsolású és méretű telepé. De azonkívül a szénpor ha azt a leírt módon használjuk, az elektródákon igen hathatós védelmet nyújt az ellen, hogy az aktiv anyag a gyűjtő lemezekről lehulljon. Erre a czélra már sokféle anyagot, így nemezt, áttört czelluloidot, kemény gummit, pergament papírt, aszbesztet stb. ajánlottak. Mindeme módszereknek azonban az a hátrányuk, hogy az aktiv anyag és az elektrolyt hatása következtében elbomlanak, és hogy a kemény gummi kivételével az elektromos áram által is szétroncsoltatnak. Az ekkor keletkező bomlás termények igen káros hatást gyakorolnak az akkumulátorra és annak hatás fokát nagy mértékben csökkentik. Mint az a chemiailag tiszta faszénnek már jelzett hatásából is kitűnik, ennél eme hátrányok föl nem lépnek. Gyakran igen nagy nehézségekbe ütközik a közönséges úton előállított faszénnek az organikus és anorganikus vegyületektől való megtisztítása és ezért igen előnyös, ha a faszénport fűrészporból kénsavval (nedves úton) állítjuk elő. Ez az előállítási mód a faszénpor tisztítását könnyíti meg és egyúttal igen finoman elosztott szénpor előállítását teszi lehetővé. Használhatók az elektrolyt fölszívatására a természet által szolgáltatott elszenesedett növényi anyagok is, nevezetesen a tőzeg,
