9900. lajstromszámú szabadalom • Újítások ívlámpákkal világító villamos berendezéseken

az is. hogy a lámpaszerkezet bármily alkal- ' mas anyagból állhat. Fönntartva a lámpák működtetésére szol­gáló két főtényezőiil a lámpák külön-külön és a csoport együttes szabályozását, a rend­szert akként is módosíthatjuk, hogy a poten­tiál-szabályozót és a harmadik vezetéket elhagyva, a csoport szabályozására külön fojtó tekercseket alkalmazunk, melyeket a lámpák belsejében rendezünk el. és a melyek a szabályozást az áramerősség ingadozásai­nak hatása alatt végzik. Ezen elrendezés a 6. ábrában van sche­matikusan bemutatva. Ezen ábrán a szénrudak közelítése egy­szerűség kedvéért az x dob segélyével történik, mely a két y és z féksaruval van ellátva; ez utóbbiak mindegyike, egy-egy a illetve b villamdelej hatása alatt áll. A fölső szénrúd 2-el, az alsó 5-vel van jelölve. Szük­ségesnek tartjuk itt újból hangsúlyozni, hogy ezen elrendezést csupán példaképen, az egyszerűbb magyarázat kedveért mutat­juk be. Tegyük föl. (a mint ezt az ábra is mutatja), hogy az a tekercs akkor engedi meg a szénrudak mozgását, midőn az elektromó­torikus erő a lámpa sarkain bizonyos maxi­mumot, pl. 35 Volt ot ér el; a szénrudak tehát nem közeledhetnek egymáshoz mind­addig, míg az áramerősség bizonyos mini­mumra, pl. 5 7 Ampére-re alá nem szállt, mivel csak ezen pillanatban fogják az áramkörbe bekapcsolt b tekercsek a mozgást egyidejű­leg megengedni, és így a szénrudak mind­azon lámpákban közeledhetnek, melyekben a mozgást ezen pillanatban egyszersmind az a tekercsek is megengedik. Mihelyt azonban egy vagy több szénpár közeledése, tehát az elektromotorikus erő­nek abból következő csökkenése folytán az áramerősség 6 Ampére-re növekszik, a b tekercsek egyidejűleg megakasztják az illető lámpában a szénrudak mozgását, és ezek az elért közelségben maradnak. Látható tehát, hogy a fönt leírt kétféle elrendezés alkalmazásánál lényegében véve ugyanazon eredményt nyerjük, azon különb­séggel, hogy az első esetben az elektromo­torikus erőnek a csoport sarkain föllépő különbözeteit hasznosítjuk a vezetékteker­csek működtetésére, míg a második esetben az áramerősség különbözetét hasznosítjuk, a mennyiben ezt a fojtó tekercsek műköcfo?­tésére használjuk. Hogy a működés biztonságát fokozzuk, ha az elektromotorikus erő a vezetékcsatornák­ban módosulásoknak lehetne alávetve, és hogy mindenekelőtt kiegyenlítsük a szénrudak egyenlőtlen elégéséből származó áramerős­ségváltozásokat, czélszerű oly rheostatot alkalmazni, mely az áramerősség hirtelen változásánál önműködőlég oly ellenállást kapcsol be az áramkörbe, hogy a szén túlságos fogyasztásának elejét véve, nagy mértékben hozzájárul a világítás állandó­ságához. Az ezen czél elérésére szolgáló rheostat egyik foganatosítási alakját a schematikus 7. ábra mutatja. Ezen rheostat, a mint lát­ható. a sorban kapcsolt g Yillamdelejből áll. mely a h fegyverzetnek vonzása által szük­ség szerint nyitja az i és j kontaktusokat, mi által az áramkörbe a k illetőleg I ellen­állási szakaszok bekapcsoltatnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés hármasával vagy nagyobb számban sorban kapcsolt ívlámpáknál a szénrudak közelítésére szolgáló szer­kezetnek működtetésére, jellemezve az által, hogy ezen czélból úgy az egyes lámpákat, mint az ezeknek soros kapcso­lása által képezett egyes csoportjait is külön szabályozó szerkezettel látjuk el, még pedig úgy. hogy az egyes ívlámpák szénrúdjai csak akkor közelíthetők, ha az ezen lámpa állapotában beállott vál­tozás nemcsak a saját szabályozó szer­kezetére, hanem az egész csoport közös szabályozó szerkezetére is átvitetett. 2. Az 1. alatt jellemzett berendezésnek egyik foganatosítási módja, mely a három vagy több ívlámpából álló csoportnak, egy ezekkel akár mellékkapcsolásba akár lánczolatos kapcsolásba hozható B A potential-szabályozóval való kom-

Next

/
Oldalképek
Tartalom