9882. lajstromszámú szabadalom • Távolságmérő

csavaréival, de melyek a nagyításnak megfelelő nagyobb menetmagassággal és előnyösen ellenkező iránnyal bírnak. Ha a műszer kihúzási hossza azonban hosszú, mint például a nagy menetmagasságú g mozgató csavarral fölszerelt binocleknál vagy színházi távcsöveknél (tí. ábra), akkor a r tolattyút közvetlenül az okulárcsővel köthetjük össze, a mikor is az azzal egyenlő, a távolság meghatározására elegendő mértékben tolatik el. A mérőléczek előállítása az időjárás és megvilágítás tekintetbe vételével a következőképpen történik : Sík területen meghatározott, például 100, 150, 200 méternyi vagy lépésnyi távolságokat tűzünk ki és ezeket egy-egy emberrel, lóval, táblával, löveggel vagy egyéb alkalmas tárggyal megjelöljük. Már most a műszernek c tolattyújába egy üres lapot tolunk be. melyre a szemlélőnek látóképessége (normális, rövid- vagy messzelátó) rá van jegyezve és azután a distanzálást úgy végezzük, hogy a műszert a nullpontból (a szemlélő helyének pontjából) sorban a fölállított tárgyakra irányítjuk és azt előbb úgy állítjuk be, hogy a szem a tárgyat tisztán fölismerheti, a mire azután a műszert annyira visszaállítjuk, hogy a tárgy a bevezetésünkben említett módon már csak körvonalaiban látható. A megfelelő tolattyúállásokat a papírlapnak azon pontjain, melyeken az a b vezetéktokból kilép, osztásvonalakkal megjelöljük. Itt föltételeztük, hogy az összes megtígyeléseket azonos időjárási és megvilágítási viszonyok között tettük; a tapasztalat azt mutatta, hogy a szem már néhány kísérlet után is teljes pontossággal képes minden távolság számára az elmosódási pontot meghatározni. A két-két távolsági osztópont között fekvő osztáspontokat a papirlapon megjelölt megfelelő távolságnak empirikus osztása által nyerjük és ekként oly mérőléczet nyerünk, mely a távolságmérő gyakorlati alkalmazásánál tekintetbe jövő meghatározott tárgynagyságokat és látóképességet föltételezve, meghatározott időnél és megvilágítási viszonyoknál lehetővé teszi minden a műszer kihúzási hosszának megfelelő határokon belül fekvő távolságnak pontos meghatározását. Ugyanígy állítjuk elő a más megvilágítási viszonyoknak megfelelő mérőléczeket is. melyeket mind a kellő szélességgel bíró papírlapra jegyezzük, miáltal kombinált mérőléczeket nyerünk, melyen az egyes mérőléczek párhuzamosan egymás mellett fekszenek, míg az egyes időjárási és megvilágítási viszonyok, melyeknek azok megfelelnek. a vezetéktokra jegyeztetnek, a mint ez a 3., 4. és 6. ábrabeli példákon látható. Nagy tárgyak, mint épületek távolságának meghatározásánál azoknak csak egy részét, mely például egy ember, ló stb. nagyságának felel meg, vesszük a megfigyelés alapjául. A mennyiben a távolságmérő műszer egy bizonyos egyénnek van szánva, a ki a mérőléczeket maga állítja elő, akkor elegendő az előzőkben leírt módszer az osztáspontok előállítására; az esetleg későbbi megfigyeléseknél tapasztalt különbözetek jelentőséggel nem bírnak, mivel azok az éles és homályos beállításnak megfelelő hihúzási hosszúságokon belül feküsznek, melyeknek különbözete annál csekélyebb, mennél nagyobb a tárgynak a szemlélőponttól való távolsága; ezen kívül az elmosódás fogalma individuálissá lesz és a szem megszokja az elmosódásnak önmaga számára meghatározott fixpontját, úgy hogy ezen különbözetek csaknem teljesen elenyésznek. Ha azonban a műszer több egyén használatára van szánva, a kik egyenlő látóképességgel bírnak, akkor ezek közül többel, vagy mindannyiukkal elvégeztetjük a megtígyeléseket, ugyanazon föltételek alatt és az így nyert adatok középértékét vesszük és ezeket használjuk a mérőléczek előállítására. A jelen találmány tárgyát képező távolságmérővel tehát valamely tárgy távolságát a legegyszerűbb módon határozhatjuk meg, a mennyiben azt a műszernek az elmosódási pontra való beállítása után a megfelelő időjáráshoz alkalmazott mérőléczről leolvashatjuk. A műszert előnyösen több egyén