9725. lajstromszámú szabadalom • Újítások a vasolvasztásra szolgáló eljáráson

kinyitása által minden csőben megnagyob- j bíttatik, mig a kieresztőlyukon kiömlő fém nagy vöröses szikrákat, melyek rendesen föllépnek, már ki nem bocsát, hanem számos hajszálfinomságú vonalak vagy szikrák, világos, gyémántszerű fénnyel löveltetnek ki a fémfölületéből 25—50 mm. látszólagos magasságig. Ezen jellemző szikrák vagy fényvillámok ásandó és megbízható jelek arra nézve, hogy a gőz kellő mennyiségben vezettetik be, ezen szikrák megszűnése pedig azt mutatja, hogy a szükséges menynyiségű gőz nincs beeresztve, és hogy az elérendő kémiai hatások és reakcziók a kemenczében nem mennek végbe. Ha a fém nagy, vöröses szikrákat lök ki, akkor a gőz beeresztés elégtelen és nagyobbítandó ; ha szikrák eg3 általán nem löketnek ki, ez azt mutatja, hogy a gőz túlmennyiségben jut be és gőzbevezetést mindegyik formán át csökkenteni kell, míg a kicsi, fényes szikrák ismét megjelennek. Ezen a kifolyó fém kinézéséből következteti ismertető jeleken kívül, még egy másik tünemény is föllép, mely könnyen megfigyelhető és az olvasztás egész ideje alatt föntartandó és a mely magában véve megbízható, vagy pedig a fönt leírt ismertető jellekkel együtt megmutathatja, hogy a gőz kellő mennyiségben van-e bevezetve. Ha a gőzt bevezetjük (kezdetben csekély mennyiségben, de lassanként fokozva) és fokozatosan szabályozzuk, és a megfigyelő valamely formának y megfigyelő nyílásába betekint, akkor föltéve, hogy a gőz a megkívánt mennyiségben van bevezetve, sajátságos köralakú udvart vagy lángot lát, mely a gőzcső nyílását látszólag körülveszi vagy pedig előtte van, azaz körülbelül a 2-vel megjelölt helyen. Ezen udvar középen kékesszínű és sárga vagy vörösessárga, fénylő szegéllyel bír és némileg hasonlít a közönséges gázláng kék alsó részéhez a sárga fölső részéhez. Föltalálok azt tapasztalták, hogy, ha ezen udvar megjelenik, az annak a jele, hogy a kellő mennyiségű gőz beeresztetett. Ha az udvar nem látható és ha a gőzcső torkolatából a kemeneze-aknába belépő gőz sem látszik gőzsugár alakjában, akkor a gőzbevezetés nem elengendő és lassanként nagyobbítandó és pedig mindegyik formában mindaddig, míg az udvar mindegyik gőzcsövön megjelenik. Ha udvar nem látszik és a kemenczébe áramló gőz, mint látszólag meg nem szakított gőzsugár tűnik föl, akkor a gőzbevezetés túlságos nagy és lassanként kisebbítendő mindaddig, míg az udvar ismét megjelenik. Ha kívánatos, akkor a levegő belépése hasonlóképen szabályozható. Ha egyszer a kellő gőzbevezetést elértük, a mit az előbbiekben leírt jelekből ismerünk föl, akkor ritkán szükséges a további olvasztás közben a gőzbevezetést megváltoztatni; ajánlatos azonban a nevezett tünemények egyikét vagy másikát időnként megfigyelni, mert a kemenczében történő változások szükségessé tehetik a gőzbevezetés megváltoztatását. A gőzt megszakítás nélkül befúvatjuk, míg az olvasztás befejezve nincs és elzárjuk, ha a szelet beszüntetjük. Ezen eljárásnál a vasban rendesen jelenlevő tisztálanságok elégnek vagy eltávolíttatnak és a kopott öntöttvas lágyabb, szilárdabb és könnyebben megdolgozható és tulajdonságaiban a lágy aczélhoz közeledik, úgy hogy próbadarabjai a kalapács alatt korlátolt mértékben tömöríthetők és kinyújthatok. Az ilyen öntöttvasból készült öntvények könnyebben megdolgozhatok és reszelhetők szerszámok és szerszámgépek segélyével és nem bírnak a közönséges öntvények kemény rétegével. Az öntvények továbbá tisztább és finomabb fölszínnel kerülnek ki a formákból, nem olyan homokosak, mint a közönséges öntvények és azonkívül egyenletesebbek és egynemüebbek, mert nincsenek benne kemény helyek és ennélfogva nem is mutatnak föl belső feszültségeket. Ezen eljárás szerint nemcsak sokkal jobb öntvényeket kapunk, hanem valamely megadott mennyiségű vasból, melylyel a kemenczét megtöltöttük, sokkal nagyobb mennyiségű öntvény készül, mint a közönséges eljárásnál. A jó eredményeket, melyeket a jelen eljárással elérünk, a befúvott gőz kémiai