9715. lajstromszámú szabadalom • Újítások többszörös telefonrendszereken
Ha az öniiulukczió hatását az ellenállással szemben elhanyagoljuk, úgy: e = Ili — k w i = R — k w i. Ebből úgy látszik, mintha az B ellentállás It — k w értékre redukáltatott volna. Ezen különbséget bármikor kisebbíthetjük, mi által az e elektromotoros erő segélyével tetszőleges erősségű áramot létesíthetünk. Hogy ezen rendszer önindukczióját a gép bekapcsolása által nagyon ne növeljük, a mágnest lehetőleg kevés, a fegyverzetet pedig sok tekercsmenettel látjuk el és a fegyverzet reakczióját Ryan-féle eljárás által szüntetjük meg, úgy hogy a sarkoknál a fegyverzet tekercseivel egyenértékű meneteket alkalmazunk, a melyeket a megfelelő fegyverzet-menetekkel olykép kapcsolunk össze, hogy azok mágnesező ereje a fegyverzet-menetek mágnesező erejével egyenlő és ellenkező irányú legyen. A telefonrealis a jelen találmány szerint következő módon van berendezve: A 9. ábrában E több mágnesrudat jelez, melyekre y, y tekercset húzunk, melybe a tulajdonképeni telefonáramotvezetjük. A mágneses áramkörbe z, z vaskengyelt és p1 , p1 vaslemezeket iktatunk, melyeket bizonyos távolságban helyezünk el egymástól. Ezen lemezekre Z), D mikrofont helyezünk, melyet R telefonnal együtt Q telep áramkörébe kapcsolunk. P]zen elrendezésnél azt látjuk, hogy a p1 lemezek rezgései által létesített ára mok erőssége sokkal nagyobb lehet, mint az y, y tekercsben levő áramoké, mivel ezen áramok számára az áramforrást Q telep képezi. Ennélfogva R telefonban sokkal erősebb hangot létesíthetünk, mintha a telefont a vezetékben levő áram által közvetlen működtetnők. Mivel a beszélő-állomások készülékeit nem változtatjuk meg, úgy a központi és beszélő-állomások közötti fölhívások rendes módon végezhetők; szükséges még leírni, hogy miként hívhatja föl a központ a vele kapcsolatban levő többi állomásokat. Ezen czélra a jelen találmány szerint a párhuzamosan kapcsolt vezetékek által képezett és a földdel zárt vezetéket veszsziik igénybe, mely egyszersmind a szinkronizáló-áram tova vezetésére is használtatik. Minthogy a központi állomások rendesen igen nagy távolságban vannak egymástól, szükséges indukczió készülékeket alkalmazni. A 10. ábra szerint Abdánk Ahakanowiczféle elektromágneses készüléket használtunk. Az jV, N tekercseket ingó v, v1 karokra helyezzük és az e2 , e2 permanens mágnesek által képezett mágneses térben mozgatjuk. Az így előállított váltakozó-áramok az L. L villamos jelzőket működtetik. Ezen váltakozó áramok bizonyos mértékben fölhalmozódnak, mely körülményt arra használjuk, hogy az áramot azon vezetéken vezesük át, melyen a szinkronizáló áramok haladnak, a vezeték végén azonban a kétféle áramot egymástól különválasztjuk. E czélból fölhívásra szolgáló áramot használunk, mely a szinkronizáló áramoktól lényegesen különbözik. A vonal végein kétágú vezetékeket rendezünk el, melyek a vonaltól a földbe vezetnek. Az első vezetékág a kommutátor M motorjával és j kondenzátorral van kapcsolatban, mely a mótor fegyverzetének önindukczióját a szinkronizáló áramok fölhalmozódásából származó áramok részére megsemmisíti. A második a vezetékág tulajdonképeni fölhivókészűlékkel, L jelzőmüvei és ./önindukcziós tekercsből és jx kondenzátorból álló elektromos rezonátorral bír. A J tekercs kapaczitása, illetőleg önindukczió koefficziense akkora, hogy ezen önindukczió a fölhívásra szolgáló áramok fölhalmozódásából származó áramok részére közel zérussal egyenlő. A föntebb leírt rendszernél a telefonkészüléket tetszőleges telegráfkészűlékkel helyettesíthetjük, melynél az áramok változása sokkal lassabban történik, mint a telefonnál. Megjegyzendő azonban, hogj' a telefonnál két vezetékű vonallal rendelkezünk, míg a telegrafiánál állandó visszavezetésre a földet használjuk. Jelen esetben ajánlatos a szinkronizáló
