9603. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ürülékeknek és házi szemétnek ammoniákra való földolgozására
A forgó tolattyúk hűtésére szolgáló berendezést igen természetesen csak példaképen írtuk lé, minthogy ily szerkezeteket bármely szakértő mérnök könnyen létesíthet. A forgó tolattyúk ágyalására szolgáló fémcsészék ugyancsak hűthetők, ezeket a berendezéseket egyáltalában nem írjuk le. minthogy azok amúgy is ismeretesek. A 4 forgó tolattyúkat mozgató mechanizmus szerkezete a következő: A 9 főtengely két 34 34 bütyökkel van ellátva (3. és 4. ábra), melyek a hasított 36 rúd két oldalára szerelt 35 35 csigákkal működnek össze. A 36 rúd vezetésére a 9 tengely szolgál, mely a nevezett rúd hasítékában van alkalmazva. A 36 rúd egy 37 szögemelővel van csuklósan kapcsolva, mely emelő az első 4 forgó tolattyú 38 tengelyére van ékelve, míg a 37 emelő másik karja a többi 4 4 forgó tolattyú 41 41 tengelyére ékelt 40 40 emelővel van a 39 39 rudak segélyével kapcsolva. Látni való, hogy ily módon ar 9 tengely forgása a 34 bütykök mozgását idézi elő, melyek a 36 rudat ide-oda mozgásnak indítják, és így a 4 forgó tolattyú időszakos mozgását létesíti. A 24 forgó tolattyúk lengő mozgását a következő módon létesítjük : A 8 lánczkerék 12 tengelyére két 42 42 bütyök van ékelve (2., 5. és 6. ábra), melyek két a hasítékos 44 rúd ellenkező oldalára szerelt 43 43 csigákkal működnek össze. A 44 rúd a 12 tengely segélyével, mely a rúd hasítékán megy át, van vezetve. A 44 rúd az első 24 forgó tolattyú 28 tengelyére ékelt 45 karhoz van csuklósan kapcsolva, a nevezett kar pedig a n*»ga részéről a 46 46 rudak segélyével a többi 24 24 forgó tolattyú 28l 281 tengelyére ékelt 451 45l emelő karokkal kapcsolva. A 25 elégető kamarának egy 47 közönséges és 48 Siemens-féle rostélya van, mindkettőt víz hűti, mint az nagyobb hőfoknak kitett rostélyoknál általában szokás. A 49 hamuaknába egy 50 kocsit lehet betolni, mely a hamu összegyűjtésére szolgál. A szükséges levegőt egy vagy több fémmel bélelt a 11 falazatban alkalmazott csö!i — vön (1. és 2. ábra) vezetjük a rostélyhoz, hol mielőtt a 47 rostély alá jutna, fölmelegszik és hová ventilátorok hajtják. A hamuaknába egy 52 ajtón lehet bejutni; minden kamarának egy-egy ajtaja van (.2. ábra), mely a kemenczét elzárja és meggátolja, hogy a légköri levegő bejusson, úgy hogy a kamarába csak annyi levegő jut be, mennyi az elégés föntartására szükséges. Az égéstermények egy 53 füstcsövön az 54 54 kamarákba jutnak, melyek a hő egy részét hasznosítják, még pedig vagy gőzfejlesztők alkalmazásával, vagy más módon ; ennek megtörténtével a gázok az 55 füstcsövön mennek át, és alkalmas hőfokra lehűtve, a lepárló kamarába jutnak. A gázok mozgását ismert szerkezetű készülékek segélyével lehet szabályozni. Az elégető kamara egy vagy több 56 választófallal lehet ellátva, mely a 24 forgó tolattyú alatt van elhelyezve és arra szolgál, hogy az 1 lepárló kamarából a 25 elégető kamarába hulló anyagot fölfogja és az abban esetleg hátramaradt nedvességet elpárologtassa, tehát a kezelendő anyagot teljesen száraz állapotban égessük el. Az anyag szárítás közben szétporlik, a részecskék térfogata megkissebbedik és az 56 fal nyílásain a rostélyra hull. Az 57 kamara (1. ábra) oly módon van elhelyezve, hogy az ammóniák lekötésére szolgáló kamarák munkamenetét figyelemmel lehessen kisérni. 58 egy füstcső, melyen az égésterményekkel kevert desztilláczió-termények elvezethetők. Ez a füstcső egy ventillátorral van kapcsolva, mely a lepárlás terményeit kiszívja és egy alkalmas mosó készülékbe vezeti, hogy ily módon egy folyadékot állítsunk elő, melyből az ammóniák leválasztható. Ez az eljárás azonban a találmány tárgyát már nem képezi. A szárazan lepárlandó és elégetendő anyagot előzetesen rostálásnak vetjük alá, hogy a nem éghető anyagok, mint az üveg, cserép, konzerv edények stb. kiválaszthatók legyenek, ezután vagy kézi erővel vagy mechanikus úton szitáljuk, mert az így leválasztott anyag megszárítása után kitűnő minőségű trágyát képez.
