9510. lajstromszámú szabadalom • Lehorgonyzás mechanikai úton drótkötéllel működtetett ekéhez

— 3 Ha az eke a motor felé mozog, tehát a horgonynak csak az üres kötél által kifejtett erőt kell ellensúlyoznia, az x kúpkeréknek a b korong kúpkerekéhez való kapcsolódása után a c tengely forgatásával a horgonyt a talajból kiemeljük, a vezetőcsigát hátrafelé húzzuk, a kocsit pedig mint azt föntebb leírtuk — a következő barázda felé eltoljuk. A nem terhelt kötél által kifejtett vonóerőt a kerekek fogják föl. Ha a kocsi oldalt elég messze eltolatott, a horgonyt újból leeresztjük. A horgony a talajba a vonókötél által kifejtett vonóerő által vájatik be, ha a kilincseket az emelők segélyével kiemeltük. A második kiviteli módozatnál a horgony mozgatása másképpen történik. A horgony és a vezetőcsiga egy kocsiállványra van szerelve, melynek négy kereke forgatható villába van ágyalva, eme villák minden mozgásiránynak megfelelően állanak be. Egy második kisebb n horgony, mely kézzel állítható be, az o láncz segélyével van a p tengellyel kapcsolva, melyet ugyancsak fogaskerékpárok indítanak forgásnak. A munkamenet maga a következő: Ha az eke a horgony felé mozog (G ábra) az a horgony van leeresztve és a b kötélcsigát és a kocsiállványt fogva tartja. A kis n horgony a következő barázdának megfelelően oldalt és némileg hátrább «l

-nél van elhelyezve, mint az pontozva jelezve van. Ha az eke a motorkocsi felé halad, először is a kötélcsiga forgatása által az a horgonyt emeljük ki. Ennek megtörténtével a kocsi mintegy az o lánczon fiiggve, egy körívben oldalirányú mozgást végez, míg az n horgony, a kocsi és a vonókötél egy egyenesbe nem esik. Ekkor az o láncznak a p tengelyre való föltekerődzése következtében az egész kocsit az a horgonynyal és b vezetőcsigával együtt az n horgony felé mozgatjuk, míg az a horgony ismét be nem fogódzik a talajba, mikor az n horgonyt egy barázdaszélességgel el lehet tolni. A kötél megfeszítése oly módon történik, hogy az o lánczot a p tengelyre, az avval oldható kúpkerekekkel kapcsolt b kötélkorong segélyével föltekerjük. Az n horgonyra csak a nem terhelt kötél gyakorol húzást, tehát igen kicsi lehet és ezért kézierővel mozgatható. Az első kiviteli módozatnál még az a módosítás is lehetséges, hogy a c tengelyen kívül egy második tengelyt alkalmazunk, melyre az a horgonyt viselő kötelet tekerjük föl. A kötél föltekerésével a horgony a földbe horgonyozható volna és a kocsival mereven kapcsolható. Ebben az esetben a b vezetőcsigát az utóbbin kellene megerősíteni és ellenállása az oldalirányú húzással szemben értékesíthető. Eme berendezés a gyakorlatban némi nehézségeket okoz, ezért rajzban nem is ábrázoltuk és csak a megoldás lehetőségét akarjuk jelezni. A vonókötél föl- és letekerésére két dob van alkalmazva, a hajtóerőt gőz-, petróleum-, benzin-, elektromotor, stb. szolgáltatja. A lehorgonyzás előnyei a következők: 1. Lehetséges önmagával párhuzamosan visszavezetett kötelet használni, tehát tetszőleges nagyságú tábla szántását egyfolytában, átállás nélkül lehet végezni. 2. A szükséges kötél hossza minimális. 3. Gőz- és petroleummótoroknál a szállítás és fölállítás a legrövidebb idő alatt, fogatos erő segítségül vétele nélkül történik, ép úgy, mint a két gépes rendszernél. 4. Elektromos iizem esetében csak egy vezeték szükséges. 5. A beszerzési költségek jóval kisebbek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mechanikus úton, drótkötél által húzott szántó berendezés lehorgonyzására szolgáló szerkezet, jellemezve egy többkarú, erős a horgony és a b vezetőcsiga által, mely két rész egy kocsiállvány segélyével oly módon van egymáshoz kapcsolva. hogy a vezetőcsiga egyr

készüléket hajt. melynek segélyével a horgonyt a talajból ki lehet emelni, hogy egyrészt a horgony leeresztése lehetségessé váljék, másrészt pedig ennek a talajba fogódzásánál a mótor felé való elmozdulása kiegyenlíthető legyen, és így a barázdák megrövidülését meg| gátolhassuk.