9457. lajstromszámú szabadalom • Hydraulikusan beállított hengermű
3 — nagy mértékben emelkedik, mely nyomás az r r1 vezetékek révén X Y hengerekre átvitetik, úgy hogy a tulajdonképeni hengerelés közben a Q Q hengerek nyomóvizét az x y dugattyúk befolyásolják. Ezen dugattyúk speczifikus megterhelése fogja tehát hengerelés közben a nyomást meghatározni. Minthogy pedig ezen két x y dugattyú egymással mereven össze van kötve, azért azoknak állandóan ugyanazon mértékben kell mozogniok, minélfogva a P P sajtódugattyúk is csak teljesen egyformán mozoghatnak, úgy hogy az alsó támasztó hengereknek pontosan egyenletes sajtolása el van érve. Ha a h összekötődarab bizonyos mértékben emelkedett, akkor a lazán rajta fekvő s rúgó a Z kerethez ütődik, úgy hogy a h összekötődarab minden további emelkedésénél a nyomás nagyobbodását is elérjük. A h összekötődarab emelkedését és ezzel azon legnagyobb értékét, mellyel a munkahengerek egymástól távolodhatnak, az S nyomócsavar szabja meg. A henger hátsó oldalán a vékonyra hengerelt lemezt a rostélyalakú T1 simító a Tl asztalra vezeti, és abban a pillanatban mikor a lemez a hengereket elhagyja, sülyednek az x y dugattyúk is, úgy hogy a P P dugattyúk a hengereket ismét szorosan egymáshoz szorítják, miközben a nem jól zárás folytán elveszett nyomóvizet az B akkumulátor, melynek vizét a v v1 szelepek ismét nyitják, pótolja. A munkás most a lemezt a T2 asztalon még annyira hátrahúzza, míg a leghátulsó széle az U lengő rudat elhagyja (2. és 5. ábra), ezen U lengő rúd a háromszögletes U1 hengerasztalban i<-nál forgathatóan van elrendezve, mely ü1 asztalt a középső b hebger u1 rúdak révén akképpen tartja, hogy annak túlsúlya a hengerekre fekszik. Ezen U asztalba, melynek hátsó része rostélyalakú, a lengőrúd kapocsszerüen belekapaszkodik. A T2 hengerasztalban t ütköző van elrendezve, mely az ü lengőrúd hátsó részének lefelé való lengését megszabja, ha a lemez a hengereken át a II nyíl irányában vezettetik. Az U lengőrúdnak a 2. ábrában a forgási ponttól jobbra rajzolt vége nehezebb, mint a baloldali vége, úgy hogy a lengőrúdnak rendesen azt a helyzetet kell elfoglalnia, mely az 1. és 2. ábrában teljes vonallal van rajzolva. Ha a lemezt az I nyíl irányában vezetjük, akkor az az U lengőrúdba ütközik és ezt a pontozott állásba emeli mindaddig, míg a lemez leghátsó része a rúdat elhagyja és a T2 asztalra jut, mi mellett az U lengőrúd eredeti helyzetébe visszaesik. Ha már most ezen lemezt, mely a T2 asztalon fekszik, ismét visszatoljuk, akkor az U lengőrúd fölött kell elhaladnia, úgy hogy a lemezt most a fölső b b hengerek fogják meg. A 4. ábra a 3. ábrában föltüntetett elrendezés egy módosítását mutatja, a mennyiben azt a nyomást, melyet ez utóbbiban a h összekötődarabbal idézünk elő, itt hydraulikus megterheléssel helyettesítjük. E czélból az x és y dugattyúk a h kerettel vannak egymással összekötve. Ezen h kerettel H rúdak állnak összeköttetésben, melyek m hengert hordják. Ez utóbbiba a Z kerettel szilárdan összekötött dugattyúrúd van tömítve, mely az m1 vezeték révén az N hengerbe vezeti azt a vizet, mely mozgás közben m hengerből kiszoríttatik. A mellett az N henger n dugattyúja emelkedik és fölfelé való emelkedésénél bizonyos idő múlva a lazán vezetett g súlyt magával viszi, úgy hogy ettől a pillanattól fogva nagyobb, de állandó nyomás hat az x y dugattyúk és ezzel együtt a P P sajtódugattyúkra. Az m henger és a H rúd súlyát m2 ellensúlyokkal kiegyenlíthetjük, míg az akkumulátorban a v3 biztosító szelep lehet elrendezve a végből, hogy a szelep túlságos nagy igénybe vételénél a törés megakadályoztassák. A 6. és 7. ábrák a sajtóhenger módosításait mutatják, melyeknek az a czélja hogy a nyomóvízzel leszivattyúzott levegőt ártalmatlanná tegyék. Ez a levegő t. i. lerakodik az ellenző (manchette) tömítésnél és a sajtódugattyú alatt és a víznek bizonyos engedékenységet kölcsönöz. Hasonló engedékenységet okoz az ellenző anyagának lágysága, a csővezetékek rugalmassága és tömítései. Ezen engedékenységek meg-
