9317. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő lövegeken

— 2 15. ábra ezen alaknál a lövegcső keresztmetszete. 16. és 17. ábra egy további módosítást tüntel föl. 18. és 19. ábra ismét egy más módosított alaknak hossz-, illetőleg keresztmetszete. 20 — 32. ábrák a löveg tüzelési sebességének szabályozására szolgáló berendezést tüntetik föl. 20. ábra a löveg hátsó részére alkalmazott és a tüzelési sebességnek szabályozására szolgáló berendezés oldalnézete. 21. és 22. ábra ugyanezen berendezés részletét tünteti föl két különböző helyzetben. 23. ábra ezen berendezés fölső részén eszközölt módosítást mutat. 24. ábra oly berendezés oldalnézete, mely éppúgy, mint a 20. ábrabeli, a tüzelési sebességet szabályozza. 25—28. ábrák a berendezés közepén át eszközölt függélyes metszetek, melyek a berendezést különféle állásban tüntetik föl. 29. és 30. ábra egy módosított alaknak elölnézete, illetőleg függélyes metszete. 31. és 32. ábra ismét más módosításnak elölnézete, illetőleg függélyes metszete. Az alábbiakban legelőször is a jelen találmány azon része lesz leírandó, mely az adogató működtetésére szolgáló részre vonatkozik. A jelenlegi önműködő vagy «Maxim»lövegeknél a zároló mellső végén egy adogató van, mely úgy működik, hogy az üres töltényhüvelyt a csőből kihúzza és egyidejűleg a töltényt tartó szalagról új töltényt vesz le, azután ezen új töltényt és az üres töltényhüvelyt besülyeszti, majd az új töltényt a csőbe tolja és az üres töltényt kilöki, végül a töltényt tartó szalagnak egy újabbi töltényét megfogja, mely a legközelebbi elsütéskor jön használatba. Az adogató ezek szerint négyféle mozgást végez, és pedig: a zárolóval együtthátrafeléinozgást, egy lefelé irányuló csúszómozgást a zárolón, előremozgást a zárolóval együtt, és végül egy fölfelé irányuló csúszómozgást ismét a zárolón. Hogy ezen négy mozgás közül az utolsó kellő módon végbe mehessen, szükséges, hogy a töltény-megfogó az adogatón könnyen járjon, mert különben a töltény az adogatóba szorul. Ez okból az adogató és a lövegcső vége között szabadon hagyott tér nagyobb mint a töltényhüvely pereme, mi által a töltény, zárás alkalmával, nem lesz szorosan tartva. Fennebi baj még inkább mutatkozik, a hol füstnélküli lőport használunk, minthogy itt a gyutacs fenekét igen vastagra kell készítenünk, hogy a nagy feszültségnek ellentállhasson és ezen okból az ütőszögnek igen erőteljes ütése kívántatik meg, hogy a gyutacsot elsüsse. Ezen ütés ereje nemcsak a zárolót tolja vissza, hanem a töltényt is előre löki, vagyis az adogató mellső lapjától ellöki, ez által és a vastag és tisztátlan töltényekre való tekintettel nyújtott nagyobb szabad tér által az adogató és a töltény feneke közti távolság nagyobb lesz, úgy hogy a löveg elsütésekor, a töltény ezen távolságra visszalökődik, mely mozgás az oldallapok, forgattyú és összekötőrészek rugalmasságából származó mozgással együtt sok esetben — különösen a hol a töltény fémje nem a legjobb minőségű — elegendő arra, hogy a töltényt két darabra szakítsa, melyek közül az egyik darab a töltényűrben marad és ez által a tüzelés folytatását megakadályozza. Hogy ezen hátrányokat elkerülhessük, oly szerkezeteket használunk, melyek által az adogató az eddigi négy mozgás helyett öt mozgást végez. Úgymint: 1. egy töltényt lehúz a tölténytartó szalagról; 2. a töltényt töltőállásba sülyeszti; 3. a töltényt a csőbe tolja; 4. fölemelkedik és új töltényt fog meg; 5. a töltényűrben lévő töltény fenekének szorosan neki fekszik. A zárás pillanatában a forgattyúban rejlő, és eddig rendesen holtpontban veszendőbe menő elevenerő, a jelen találmány szerint a forgattyú és összekötő rúdja által képezett könyökemeltyű által olykép lesz hasznosítva, hogy ez által az adogató szorosan I a töltény fenekéhez nyomatik, úgy hogy a | tüzelés pillanatában a töltény szorosan van