9313. lajstromszámú szabadalom • Gőz és gázfejlesztő
A B csöveket körűifogó C rekeszekből álló gázfejlesztőben fejlődött terményeket az A tartályban fogjuk föl, mely a generátor fölött van elhelyezve, és melyen egy kisebb átmérőjű a henger megy át. Ez az a henger o csövön közlekedik az elpárologtató hűtő-csövével és az utolsó B csőből kiáramló gőz fölfogására szolgál. Az A csőnek fölső részén annak egy hasítéka van (3. ábra) és ezen a hasítékon a túlhevített gőzöket az A tartályba vezeti, mely az I cső segélyével az ^4-hoz hasonló alakú D tartállyal közlekedik, melyben a fluidum keverődik, hogy azután homogén-keveréket képezve a K főcsövön a motorba jusson, a főcső kiömlőnyílását a V forgótolattyú szabályozza. (4. ábra). A generátor fölszereléséhez tartoznak az M M1 manometerek és az S biztonságiszelep, azon fölül elől a H búvólyukak vannak alkalmazva, melyek elzárása a szokásos módon történik. A gázfejlesztőt, melyet a szénhydrogénlámpák egy sora képez, a G generátor alsó soránál fűtjük, ez a legalsó rész tehát fűtőtér gyanánt szolgál, nyílását egy függélyes fal zárja el, mely egy második függélyes fallal és a gázfejlesztő külső kerületével együtt a gázfejlesztő C1 és C2 kamaráját képezi. (1. ábra.) Az első Ca kamarában a P petroleumcső van elhelyezve, melyhez a t befúvatócsövek vannak kapcsolva. Ezek a két falon átmenő T fúvókákhoz vannak kapcsolva, mely fúvókák a C térbe nyúlnak. A petroleumot egy kis szivattyú nyomja a P csőbe, egy második szivattyú levegőt szorít a C2 kamarába, míg a harmadik szivattyú a T fúvókákhoz vizet vezet a C1 térbe, honnan a víz a B csőbe jut. A t csőből kiömlő petroleumot a T fúvókák előtt elhaladó légáram szétporlasztja, az így keletkezett keverék az X nikkel vascsőbe ütközik, mely a lángzók előtt fut és mely, kivéve a készülék üzembe hozatalát, állandóan vörös izzásban van, úgy, hogy a csőbe ütköző petróleum légkeverék meggyúlad és az X cső izzását még inkább növeli. Az X csőtől az égéstermények a különböző C szakaszokon átmenő hűtőcsövet melegítik és fölösleges melegüket ennek adják át. A C1 térben levő hűtővíz meggátolja, hogy a csövek a hő hatása következtében megsérüljenek, és a víz még mielőtt a teret elhagyná, elpárolog. A nagyjából ismertetett lángzó szerkezete olyan, hogy a szükséges petróleum bevezetése automatikus, a kellő adagokban történik, és hogy az esetleg bevezetett gázfölösleg a T fúvókákon a C* kamarába vissza ne folyhasson. Eme kiviteli módozat van a 7. ábrán nagyobb méretben föltűntetve. A föntebb leírt eredményeket oly módon érjük el, hogy a t petroleum-bevezetőcső nyílását két t1 T1 szeleppel nyitjuk, illetve zárjuk, mely Rzelepeket a csőben oly módon vezetett l szár kapcsolja össze, hogy ha a t1 szelep zárva van, a T1 szelep nyitva legyen és viszont. A í1 szelep azonkívül egy q talppal van ellátva, mely, ha a nevezett szelep zárva van, a P petroleumcső és a táplálócső közlekedő-nyílását zárja. A T1 szelep egy elosztókúppal van fölszerelve, mely az éghető keveréket az X csőhöz veri. A két 71 és í1 szelepek helyzete a T1 szelepen átmenő l rúd által (7. ábra) pontosan meg van határozva, úgy, hogy a t1 szelep a T1 szelepnek megfelelően mozdúl el. Hogy a két szelep fölváltva nyíljon és záródjon, párosan az L emelő két végével állanak kapcsolatban, mely emelő a középvonalán átmenő p csap segélyével T1 szelephez van kötve (7. és 8. ábra). Következik ebből, hogy ha a kellő mennyiségű szénhydrogén bevezetése után az egyik t1 szelep elzáródik, a megfelelő T1 szelep nyitva van. De ugyanekkor az L emelő a másik t1 szelepet nyitja, úgy, hogy szénhydrogén jut a T1 szelep alá, erre nyomást gyakorol és ha ez a nyomás nagyobb mint a másik fölűletére ható ellennyomás, a szelep nyílik és a másik lángzó megfelelő szelepét zárja. Világos, hogy az egyik szelep mindenkor zárva van, míg a megfelelő másik szelep mindig nyitva van, tehát, hogy a gőz a táplálókamarából vissza nem folyhat. A három szivattyú, melyet már föntebb
