9212. lajstromszámú szabadalom • Újítások lőfegyvereken
— 6 — henger vezetése czéljából okvetlenül szükséges, miből ismét számos előny származik, nevezetesen az, hogy a katona a visszacsapódé részek ellen védve van, bizalma a fegyvere iránt nő, a fegyver a kívülről bejutó szenny ellen teljesen védve van, és a dugattyú vezetése biztosabb, a zárószemölcsök a dugattyú visszavezetésénél pontosan egy időben ütköznek, a tok hátsórésze jóval erősebb tehát a dugattyú közepe gyöngébb lehet, a závárzat ellenben jóval könynyebb stb. A 21. ábrán föltüntetett hátul nézet a találmány tárgyát képező újítás jellemző vonását eléggé mutatja, a pontozva jelzett b hosszanti hornyok hátul nem nyitottak és itt a dugattyú furatán kívül csakis a dugattyú vezetéke látható, továbbá a lobbantyú elsütő bütykének b7 hornya. Hasonlóképen még egy a b b hosszanti hornyok végén jobb oldalt kezdődő, lefelé és baloldalt fölfelé menő, és fölül a tengelyirányos b6 horonyban végződő bs gyűrűs horony van, melynek czélját a következőkben írjuk le. A 22. ábrán látható nézetnél a fölső bB horony változatosság okáért ép úgy mint a következő példákban is, föl van vágva, de a 1) dugattyú IP vezetéke azt teljesen kitölti, ép úgy amint az alsó hornyot a d2 elsütőbiityök is teljesen elzárja. A záródugattyúnak az új-módon alakított tokban való elhelyezése vagy — mint az a 23. ábrán részben pontozva látható, úgy történik. hogy a dugattyút alkalmas inódon két vagy több részből készítjük, és ac zárófejjel ellátott részt élőiről betolva a másik hátulról betolt sima résszel megfelelően összekapcsoljuk, vagy pedig, mint pld. a 25—27. ábrán látható, hogy a B tok hátsó részén, a b hosszanti hornyok végén alkalmas b8 gyűrűs hornyot hagyunk, melybe a henger zárószemölcseit — ha azokat az egyenlő szélességű b6 és b1 hornyokon betoltuk — be lehet forgatni. Emez utóbbi esetben a zárószemölcsök önkényes kioldását a dugattyú töltő mozgáánál a kidobó hátsó r1 szára gátolja meg, amennyiben mint az világosan látható, a nyomás alatt álló r1 szár mindig a bal zárószemöles c" kivágásában van. amint a C dugattyú hátrafelé való mozgásának végpontjához elérkezett. De ebből az is következik, hogy a záródugattyú bedugásánál és kivételénél mindig ezen r1 szárat kell kitéríteni, mi a hosszabb szárnak befelé nyomásával történik. Ennek megtörténte után a zárószemölcsöket szabadon lehet ki-és beforgatni. Ha külön, a C dugattyún a c1 szemölcs előtt levő forgatható zárófejet alkalmazunk (24., 25. ábra), eme részeket a B tokba vagy olyan módon toljuk be, hogy a szemölcsös dugattyút hátulról toljuk be, ellenben a záró fejet megfelelő módon elölről helyezzük el, vagy pedig, mint azt ennél az eljárásnál legkedvezőbbnek tartom, a dugattyút a levehető zárófejjel együtt hátulról toljuk be és szemölcseit a b hornyokba forgatjuk, mi — tekintettel a c zárófejen levő cl támasztó szemölcsre és arra, hogy a b horony csak egy szemölcs hosszának megfelelő szélességben van kiesztergályozva — olyan módon történik, hogy a dugattyúval összefogott és kezdetben annyira amennyire csak lehetséges egyenesen betolt zárófejet a dugattyú megfelelő forgatásával mindaddig balra forgatjuk, míg a szemölcs a b horonyba nem jut, ezután a dugattyút ismét annyira előre toljuk, hogy c1 szemölcsei ugyancsak a b gyűrűs horonyba legyenek forgathatók, mialatt egyidejűleg a hosszú kidobókart is lenyomjuk, melyet már előzetesen a cl támasztószemölcs hasonló módon működtetett. Mint látni lehet, a találmány leírt kiviteli módozatánál a jobb fal csak olyan hosszú, amilyen hosszúság a c3 szemölcs működésére hátrányos hatást nem gyakorol, ha a dugattyút a vízszintesen egymás fölött tartott c1 zárószemölcsökkel együtt a tok be és b7 hornyaiba betoljuk. A baloldalfal ellenben hosszabb, hogy a dugattyút mindig egyenlő helyzetben tolhassuk be. Ezen újítás vagy is a hosszúkás zárószemölcs megfelelő elvágása különböző módosításoknak vethető alá, mint ezt a zárótag czélja megköveteli, a fődolog az, hogy a szemölcs a hornyokat a visszacsapódó gázok ellen mindig biztosan elzárja, hasonlóképen
