9045. lajstromszámú szabadalom • Új petróleum izzófénylángzó
_ 2 — gőz az izzótest izzítására már alkalmazható volna, de ezélszeríí előbb a gőzt kellő menynyiségű levegővel keverni. Ez a keverék a keverő-kamarában állítható elő, mely a 2. ábrán részletrajzban van föltüntetve. A keverő-kamara egy hengeres F fémedényből áll, mely az egyik oldalán egy Ml fémbádoglemezzel van fölszerelve, belül pedig a külső levegővel közlekedő U csőcsonkokkal bíró // vezetékkel van ellátva A 2a . ábrán látható kiviteli módozatnál az U csőcsonkok az F henger külső oldalán vannak alkalmazva, az M1 bádoglemez pedig elmarad és a keletkezett keveréket egy vagy több K cső vezeti a lángzóba. Ha a 2 vagy a 2" ábrán látható keverőkészűléket az 1. ábrán föltüntetett elpárologtatóval kombináljuk, úgy hogy az elpárologtató o nyílásból elszálló gázok a belső H vezetékbe jussanak, ezek a gázok a vezetéken át nagy nyomás alatt tovább haladnak és az V csőcsonkokon levegőt szívatnak be. Ez a levegő a petróleum gőzökkel keverődik és az F kamara feneke felé halad. A kamara fenekébe ütközve a gőzök és a levegő bensőleg keverődnek. a keverék pedig irányát megváltoztatva a keverő kamarából elszáll még pedig a bádoglemez mellett, hol meggyújtható. Épp így meggyújtható a gáz akkor is, ha a K csőből áramlik ki, mint a 2a ábrán. A két alkotó rész, az elpárologtató- és a keverő kamara különböző módon kombinálható. Lehet pl. mint az a 3. ábrán látható, a keverő kamarát a tulajdonképeni elpárologtató fölött alkalmazni. Ekkor a világítóláng egyúttal a petróleum elpárologtatására is szolgál. Lehetne a 4. ábrán látható berendezést is alkalmazni, mely ugyanazon az alapelven alapszik, de ennél a világítóláng alulról fölfelé ég, és ezért a petróleum gőz és levegő keverékét külön K csövön vezetjük. Az 5. ábra példa gyanánt a keverő és elpárologtató egy külön kiviteli módozatát mutatja, mely lehetővé teszi a közönséges Bunsen-láng alkalmazását. Ennél a kiviteli módozatnál az elpárologtatásra a t cső által táplált láng szolgál. A 6. ábránál több lángot közös petróleum elpárologtató táplál, mely az F keverő kamarába van szerelve és egy II összekötődarabra állítva, melynek elágazásai a, gázt a különböző I lángzókba vezetik. Ebben az esetben a keverék fölhasználása csak bizonyos távolságban történik az elpárologtató lángtól, és ezért czélszerű a keveréket az I lángzóba vezető csöveknek R felé némi kis hajlást adni, hogy így az esetleg lecsapódott petróleum vissza folyjék és újból elpárologjon, minthogy az R rész hőfoka a petróleum újból való elpárologtatására elegendő. A 7. ábra egy kombinácziót mutat, melynél a tulajdonképeni elpárologtató a keverő kamara fölött föl van fordítva, a petróleum bevezetés fölülről történik, mely berendezés bizonyos esetekben igen alkalmas. Ebben az esetben a C cső belsejében egy második O cső van elhelyezve, mely arra szolgál, hogy a gőzöket elvezesse, ez a berendezés okvetlenül szükséges azért, hogy a petróleum kiömlését meggátolhassuk. A 8. ábra a 4. ábrához hasonló berendezést mutat, melynél több lángzó van alkalmazva. Ebből a czélból az F keverő kamara két K vezetékkel van fölszerelve, melyek az éghető gőzöket egymás mellett elhelyezett és izzótestekkel fölszerelt lángzókba vezetik. Ezen a példán a C elpárologtató nincs az izzótestben elhelyezve, hanem a két izzótest között, melyek hőfoka elégséges arra, hogy a folyós égőanyagot elpárologtassák. Eme két elem kombinálásával rendkívül sokféle kombináczió létesíthető, melyeknek közös jellemvonásuk az, hogy: 1. az elpárologtató könnyen tartható tiszta és üzemképes állapotban, 2. koromlerakodás következtében a készülék nem juthat hasznavehetetlen állapotba, 3. a petroleumgőzök nem csapódhatnak le, mert nem vezetjük azokat hosszú ideig oly úton, hol hideg fölületekkel érintkezhetnének, 4. a láng intenzitása egy tű segélyével szabályozható, mellyel a gőzkiömlő nyílás
