8784. lajstromszámú szabadalom • Látható jelzést adó többszörös átkapcsoló telefon-központok számára

- 3 X 6 és 7 sodronyok az r hívási kapcsolónak az állandó áramot záró részein át vezetnek, mely kapcsolónak segélyével a hívó s áramforrásnak árama az o1

dugasznak megfelelő vonalra vezethető át. Ugyanazon 6 és 7 sodronyok a közvetítőhivatalban az u készüléknek az előfizetőknek áramvezetékébe való bekapcsolását lehetővé tevő t billentyűnek rugóival vannak összekötve. Az o dugasznak p2

fémrésze 8 sodronyhoz van kötve, melybe a külön ezen dugasz számára elrendezett v végjelző lámpa van kapcsolva, míg az o1

dugasznak p* része a 9 sodronnyal van összekötve, melybe az o1

dugaszhoz tartozó v1

lámpa van bekapcsolva. A 8 és 9 sodronyok az l helyi telephez vannak kötve. A rajz az egész berendezést nyugvó állapotában tünteti föl; az előfizetők készülékeinek áramfogadói úgy vannak kampóikra akasztva, hogy a vonaláram vezetéke a ca

ébresztőkön át zárva van, hogy tehát az i relais-k nem befolyásolhatók és hogy az n n1

jelzőlámpák nem égnek. Természetes, hogy számos más berendezés is eszközölhető azon czélból, hogy a lámpák bekapcsolás közben a vonalvezetékhez mellékzárlatban tartassanak, de a berendezés mindig olyan, hogy az egyik vagy másik lámpa a rendszer használatának igényeihez képest a jelzést megadhassa. A két lámpának egymástól való független volta továbbá elérhető az által, hogy két relais-t rendezünk el, melyeknek egyike, a fővezetékhez tartozó, csak a kezdeti jelzést befolyásolja, míg a másik, az előfizetők áramvezetékéhez tartozó relais csak a végjelzést szolgáltatja. A két látható jelzésnek azonos, független volta az által is érhető el, ha a kilincset és a dugaszokat még tovább képezzük ki és minden vonalnak egyetlen relais-jének két munkaáramot záró részt adunk, és pedig olyképpen, hogy a vonzott horgonynak áramzárása a kezdeti jelzésnek, míg a nyugvó horgonynak áramzárása a végjelzésnek felel meg. A két lámpának független volta a fönti esetekben azzal függ össze, hogy a lámpáknak világítása vagy kialvása független a közvetítőhivatal helyi áramvezetékéhez tartozó telep áramának a látható jelzést adó közegekbe való teljes vagy részleges bevezetésétől. Izzó lámpának látható jelzést adó közegként való alkalmazása nem teszi mindig szükségessé a relaist. A 2. és 3. ábrák oly elrendezéseket mutatnak, melyek reális használata nélkül alkalmazhatók; a látható jelzést adó lámpát tetszőleges helyen lehet elrendezni. A 2. ábra pl. a lámpát közvetlenül a vonaláram vezetékébe kapcsolva mutatja, úgy hogy a telephonikus összeköttetések a lámpán keresztül vannak vezetve. Lehetne a lámpát közvetlenül a hívási áram vezetékébe is bekapcsolni, a mint ezt a 3. ábra mutatja. Utóbbi esetben a liivási telepet a közvetítőhivatalban akképpen lehet két részre osztani, hogy az egyik rész a jelző lámpába folytonos áramot küld, mely gyönge ahhoz, hogy a lámpát izzásba hozza, de elég erős azt az izzás határához közel tartani, vagyis, hogy az a szükséges teljes áramerősség egy csekély törtrészének hozzácsatlakozása után az izzást előidézze. Ilyen körülmények között elegendő, ha egy előfizetőkészűlék áramfogadójának leakasztása által csekély kiegészítő-áramot küldünk a lámpába, mi által ez izzóvá lesz és a látható kezdeti jelzést megadja. A világítást eszközlő áramnak erőssége vagy a helyi áram vezetékének ellentállási tekercse által vagy a helyi áram vezetéke számára használt elemek száma által szabályozható. A 4. ábra a lámpák külön elrendezésének egyikét mutatja, a melynél ezek kis csövekben vannak elrendezve, melyek elől halvány üvegből készült síkdomború lencsékkel vannak lezárva. A lencse a fényt úgy szórja szét, hogy a jelzés épp oly jól látható oldalról, mint élőiről; ezen lencse egyszersmind megakadályozza azt, hogy a jelzés láthatóvá legyen és tévedésekre vezessen, ha a lámpának szénszálai a normális áram egy törtrészének átáramlása által csak vörös izzásba hozatnak, a mi akkor következik be,