8671. lajstromszámú szabadalom • Újítások mérlegelő készülékeken, melyek a súlyon kívül a lemért árú árát is jelzik
— 2 -szögű keret, mely g1 g2 fölső és alsó lécz- | bői, valamint g4 függélyes végléczekből áll. Az utóbbiakban függélyes, derékszögű g* hasadékok vannak alkalmazva, melyek cl3 rudat átfogják és módot nyújtanak a keret függélyes vezetésére, g8 rúgó törekvése a keretet fölemelni, a mennyiben végeivel a fölső vízszintes g1 léeznek támaszkodik és hátsó részével d4 rúdon van megerősítve. A keretet r1 fogantyúval nyomjuk le, a mennyiben r2 hüvely a szán d2 kapcsolórészeiben ágyazott R tengelyen két r r exczenterrel hat a keret alsó g2 léczére. Ebből látható, hogy C mérleggerenda forgóéle D szánon ülve, mindig az állvány egy szilárd részén és nem egy más mérleggerendán nyugszik. A forgóéi mozgása vagy beállítása a mérleget nem dobhatja ki egyensúlyából, a mi megtörténnék, ha a forgóélt a mérleg mozgó részei támasztanák alá. Ez a találmány lényeges része, hogy nem úgy, mint ezelőtt az egységárak mérleggerendája tolatik el, hanem a támaszpont az állvány szilárd részén változtatja helyzetét. c bevágások egy E lapon levő két e2 es sorszámmal vágnak össze és pedig a fölső sor számai négyszer nagyobbak, mint az alsó sor megfelelő számai. Éppúgy A mérleggerenda két sor skálával a2 as bír. A fölső sor értékei szintén négyszer nagyobbak, mint az alsó sor megfelelő számai. Az A gerendán levő fölső sor értékei megfelelnek az E lap fölső számsorának és A gerenda alsó sorának az E lap alsó sora felel meg. Ezen berendezés által a mérleg hajtásfoka nagyobbodott, a nélkül, hogy a mérleggerendákat hosszabbítani kellett volna. A vázolt berendezés működése a következő : Ha valami mérlegelendő tárgy értékét akarjuk meghatározni, és a kiló vagy font értéke ismeretes, akkor D szánt eltoljuk, míg g él a megfelelő bevágás fölött áll, a mely az adott egységárnak felel meg, a mit a beosztással bíró E lapról lehet leolvasni. A g éllel bíró tolótömb a fönt leírt módon leszoríttatik, úgy hogy az éle a bevágásba jut. a1 csúszósúly A mérleggerendán eltolatik, míg a mérleg egyensúlyba jön, azon szám, mely az A mérleggerendán a csúszósúly mutatója előtt van, mutatja az illető egységár mellett a lemért tárgy pontos értékét. A súly megadása ekkép fölösleges és az nem is olvasható le. Ha azonban a súlyt is meg akarjuk határozni, akkor A mérleggerendát a4 beosztással súlyok számára látjuk el és a mérleget közvetlen mérésre ismert módon használhatjuk. Ez esetben g élt pontosan kell beállítani a és h rudak közé és ha a mérleg egyensúlyban van, akkor a csúszósúly mutatója az A mérleggerenda a1 skáláján a lapon levő tárgy pontos súlyát fogja megadni. E lap az egységárak skáláival a mérlegállvány látható helyén alkalmaztatik és egy e csúszómutató (5. ábra) van D szánon alkalmazva, úgy hogy a szán beállítása g éllel a fokbeosztásról könnyen leolvasható. Az utóbbi természetesen megfelel a C mérleggerenda fölső élén levő bevágások beosztásának. Egy hasonló E1 lap beosztással és e1 mutatóval a szánon a mérleg ellenkező oldalán alkalmazható. Az E és E1 lapok ezen elrendezése mellett nem szükséges, hogy a C mérleggerendán a c bevágásokon számbeosztást alkalmazzunk. A skálával ellátott lapok előnyösebbek, mert könnyebben olvashatók le e mutató előtt és mert pontosan megadják a g él megfelelő beállítását C gerendában. Oldalt C mérleggerenda fölött még egy, élén f bevágásokkal bíró F lap van alkalmazva, melyek c bevágásokkal összeegyeznek. Ezen lap valamely állványrészben, pl. a hátsó b pofán szilárdan iil, kissé hajlott és a szabadon álló beosztással vagy bevágásokkal bíró él úgy van f bevágásokkal ellátva, hogy azok függélyes hornyokként mennek. Ezen bevágások czélja a G csúszótömbnek egy k peczkét fölvenni, ha leszoríttatik, úgy hogy a g él számára C gerendába való behatolása alkalmával meg nem ingattatható szilárd állás biztosíttatik, k peczek.
