7996. lajstromszámú szabadalom • Javítások szikla-magfúró készülékeken, magfúrókon és a mag megfogására és kiemelésére szolgáló módszereken

- 2 — úgy, hogy használat alatt alsó vége elzárassék. C kapcsolótok egy részét D magcső fölső végébe srófoljuk, vagy valamely alkalmas módon oda erősítjük. A csőrúd alsó végét C tokba srófoljuk, miáltal D csővel szilárd összeköttetésbe jön . . . , C tokot karimával látjuk el, melynek átmérője egyenlő a D cső átmérőjével. Ezen karima czélja az, hogy a tokot csak bizonyos távolságig srófolhassuk a D csőbe. A C tok fölső vége B iszapcsőbe illik, úgy hogy a fölszerelésnél a B csövet egyszerűen a C tokra csúsztatjuk. Hogy a fúrás alatt C tokot B csővel összekapcsolhassuk. C tok fölső végébe II derékszögű furatot készítünk, melybe a B cső L peczke helyezhető. A H fúrat vízszintes része ellenkező irányú a B cső forgás irányával, ennek következtében a B cső a fúrás alatt nem kapcsolódhatik ki a C tokból. A B iszapcső fölső végére J J peczkeket alkalmazunk, hogy A fúrócsőrúd a B cső falával párhúzamos maradjon. (3. ábra). F a sziklamagfúró, melynek fölső fölületén mindegyik metszőfog számára csavarmenetben K hornyokat készítünk. (6. ábra). Ezen hornyokat mélyen vágjuk be (10. ábra), hogy nagyobb szikladarabok is elférjenek benne, és hogy kopás útán a metszőfogakat megélesíthessük, Ezen új szerkezetű F sziklamagfúró különbözik a rendesen alkalmazni szokott magfúróktól, mivel nagy nyomás alatt lassan forgatva, a sziklát nem por alakban, hanem nagyobb darabokban metszi le. Némely esetekben ezen sziklamagfúrót a csavarmenetes hornyok helyett függélyes hornyokkal látjuk el. mint az a 6-ik ábrában K1

pontozott vonalak mutatják. A fúrókészűléket úgy működtetjük, mint a többi hydraulikus földfúrókészűlékeket t. i. az A csőrúdat forgatjuk, miáltal a D magcső s a hozzá erősített F vagy G sziklailletőleg szénfúró is forog. Fúrás alatt A csőbe vizet sajtolunk, mely D csövön és a belül üres fúrón áthatolva a hengereken kiviil fölemelkedik. A mint a víz a fúró fogai közt áthatol. a fúrás által elválasztott kőzetport és kőzetdarabokat folytonosan magával ragadja és fölemeli. A jelenleg használatban lévő hydraulikus fúrógépeknél az összes elválasztott kőzetdarabkák, a fúróba sajtolt víz által a föld fölszínére hozatnak; e czélból. nagyobb mélységeknél, igen nagy hatású gőzszívatytyúra van szükség, miáltal mély lyukak fúrása nagy költséggel jár; azonkívül igen nagy mennyiségű vízre van szükség. A víz által tartott kőzetrészek súlya bizonyos mélységnél oly nagy lesz, hogy a rendesen alkalmazni szokott szivattyúval nem vagyunk képesek a kőzetoszlopot fölemelni, minek következtében a szivattyúzást mérték fölött kell fokoznunk. Jelen találmánybeli készülék egészen más módon működik. Itt a följövő víz nem hozza föl a kőzetrészeket a föld fölszínére, és így gőzszívattyú helyett bármily mélységnél, egyszerű kéziszívattyút használhatunk. Az elválasztott kőzetrészek a kéziszivatytyúval nyomott víz által csak csekély magasságra emeltetik föl. úgy hogy a föld felszínére jött vízoszlop, igen kevés iszapot hoz föl magával. Ezen készülék sikeres működését a B iszapcső elrendezése biztosítja, mely egy vagy több egymással összekapcsolható esőből áll, és a legalsó fúrórúdat burkolja és a közvetlen a vele egyenlő átmérőjű I) magcső fölött van elhelyezve. A készülék főkép ezek által különbözik más hasonló találmányoktól. B cső körülbelül oly hosszú, hogy a fúró által elválasztott összes törmeléket magába foglalhassa azon idő alatt, mig a magcső a szikla- vagy szénmaggal megtelik. Az iszapcsövet több részből is készíthetlietjük, hogy szükség esetén könnyen kiüríthessük (a magfúrótól számítva körülbelül 12 méternyire terjed, mely hosszaságban a kőzetbe fúrt lyuk legnagyobb részét betölti. Ezen cső egyúttal a fúrócsőrúdat függélyes irányban tartja és a megliajlástól megóvja a mi más főrógépeknél szok zavart szokott okozni a munka alatt. Ilyen iszapcső alkalmazása mellett képe-