7982. lajstromszámú szabadalom • Javítás lejtős pályák berendezésén
— 2 — az 5. ábra ilyen féket keresztmetszetben és a 6. ábra alaprajzban mutat. A fékek elrendezését a 7. ábrán oldalnézetben és a 8. ábrán fölülnézetben ábrázoltuk. A 8^4. 8B, 8C, 81) ábrákban részletesen ábrázolt 1) szivattyúk által — melyek a kocsi tengelyére alkalmazott exczeliterek által működtetnek — D1 D2 csöveken keresztül E fékhengerbe folyadékot szivattyúzunk, miáltal E1 féktuskók U sínekhez szorulnak. A folyadék nyomását G állványra helyezett Fl akkumulátor eszközli. Az akkumulátor terhének emelésére H kézikereket és H1 lánczot alkalmazunk, melyeket a SE ábra nagyobbított léptékben mutat. A K kos az F1 szivattyúhengerekre hat; az F akkumulátor a szivattyúzással kapcsolatban működik. A szivattyú táplálása czéljából a folyadékot L tartányból L1 csövön át I) szivattyúba bocsátjuk. Hogy a folyadék nyomása a fékhengerekre ne hasson, M csapot alkalmazzuk, melynek kinyitása által a folyadékot nem a fékezőhengerekbe, hanem az L tartányba szivattyúzzuk. Ha tehát a tekezőket nem szükséges működtetni, úgy csak az M csapot kell megnyitni. A folyadékot L1 csövön át a szivattyúhengerekbe bocsátjuk, ahonnan a kocsitengely exczenterei által mozgatott szivattyú azt az akkumulátor hengereibe nyomja. Az akkumulátorhengerbe jutott folyadékra ható súly nyomása következtében az közvetlenül a fékhengerekbe hatol, ugyancsak a Dl D2 csöveken keresztül. Két akkumulátort és két nyomócsövet alkalmazunk. A nyomócsöveket a kocsi külső oldalain vezetjük a fékhengerhez, úgy hogy ha az egyik akkumulátor fölmondja a szolgálatot, a másik függetlenül működhessék. Ha M csapot zárjuk, a folyadék a szivattyúhengerekből J)1 Z)2 csövön át hatol és az akkumulátor nyomása következtében az E2 kosokat kinyomja, miáltal FA féktuskók a sínfejekhez szorulnak és a kocsit megállítják. Ha M csapot megnyitjuk, a fékhengerekben uralkodó nyomás megszűnik, az E3 rúgok E2 kosokat eredeti helyzetükbe visszanyomják és a folyadék Ls csövön át L \ tartányba ömlik. Miután a fékhengerekben a víznyomás megszűnt, a kocsi ismét szabadon mozoghat. Azon esetre, ha a kocsit valamely előre nem látott akadály folytán hirtelen megkell állítanunk, N ékalakú vészféket használjuk, melyet N2 Nl emeltyűszerkezettel a sínre nyomjuk, miáltal N3 ékszekrény U sínnel szoros összefüggésbe jön és a kocsit megállítja. A kocsi húzására két vagy több 0 kötelet használunk, melyeket Ol emeltyűkarok és O2 rúgók által a kocsihoz kapcsolunk. E rúgók czélja A'1 emeltyűkarokat s így N ékeket meghúzni, vagyis a kocsit megállítani, ha netalán valamely kötél elszakadna. A javított lejtős pályák berendezésénél a kocsi fölhúzását a sínek fölső végénél elhelyezett P kötélkorong végzi (9. ábra), melyet fékszerkezettel látunk el. a kocsi megállítása czéljából. A P kötélkorongot S gáz-, villám- vagy más motor hajtja a T kerék segélyével, melyet a kocsi megindítására rendesen alkalmazni szokott indítószerkezettel látunk el. A P korong fékszerkezete a 10., 11. és 12. ábrákban látható. A fékezést P1 fékszalag végzi, mely a P2 kézikerék által megfeszíthető vagy meglazítható. P2 kézikerékkel P6 tengelyt forgatjuk, melyhez P7 kúpkerék van ékelve. P7 kúpkerék az ellenkező irányú csavarmenetekkel ellátott P9 csavarokra helyezett P8 kúpkerékkel áll kapcsolatban. P9 csavarok nem foroghatnak, csak vezetékben ide-oda mozoghatnak, úgy hogy midőn a P8 kúpkereket P2 kézikerékkel forgatjuk, a P9 csavarok egymáshoz közelednek és P1 1 fékláncz által a P1 fékszalagot P kerék fölületére szorítják. P1 1 féklánczok Pu vezetőcsigákon mozognak és kapcsolócsavarok által a fékszalag végeihez vannak kötve. A P kötélkorong mozgásirányának megváltoztatására szolgáló Ps tengelykötéseket a mozgás irányához képest a P6 állványon lévő Pl kézikerék segélyével ki- és bekapcsolhatjuk. Ha ugyanis a P* kézikerékkel P1 2 P1 3 kúpkerékpárt forgatjuk, R4
