7608. lajstromszámú szabadalom • Önmaga keverő gázlángzó
- 2 hosszával változik és majdnem egyenes arányban áll ezen hossznak négyzetgyökével. Ezen kúp körül fekszik a sokkal világosabb Z zóna, mely úgyszólván majdnem áttetsző forgási fölület által határoltatik, mely tojásalakú és annál inkább van megnyújtva, minél hosszabb a kék kúp. Ezen lángnak megtekintése világosan azt mutatja, hogy az egész, a C kúpcsúcson keresztülfektetett x y sík alatt fekvő lángrészben a keverés tökéletlenül megy végbe, a mennyiben a középső rész túlsók gázt kap, úgy liogy a tovaragadott légrészecskék csak az x y sík fölött fekvő lángrészben képesek a gázmolekulákon keresztülhatolni és ezekkel hathatósan összekeverődni. Másrészt világos, hogy a fölszálló gázsugarak, még ha ezen x y sík fölött is tartalmaznának kellő mennyiségű, a legalkalmasabb sebességű gázt, a környező hideg lég által a keverék által képezett testnek körületétől ennek tengelye felé mindinkább megváltoztatnának és fölható erejük is csökkenne, a mint az a lángnak 1. ábrabeli alakjából kitetszik. A találmánynak tárgyát képező berendezés, mely ezen megfigyelések alapján állíttatott össze, abban áll, hogy az A B x y zónának külsejét (1. a 2. ábrát) szilárd K burokkal (kamrával) vesszük körül, mely ezen lángrész alakjának megfelelően van alakítva, és melynek fölső széle a sötét kúp C csúcsának magasságában, tehát az « y síkban fekszik. Ezen kamrára az Auer-féle M ízzótestet helyezzük. Ez utóbbinak fonatába ily tonnán tehát léggel csakis teljesen jól megkevert gáz juthat. Az M ízzótestet a szokásos módon erősítjük meg a b akasztó segélyével, mely a v csavarral van a K kamrának hengeres részéhez csavarolva. A kamra alakja megközelíti az x y sík alatti ovoid külalakját, A B alapfölületénél azonban kevéssé összeszorul és innen mindinkább tágulva, fölül hengeres alakot ölt. Ily módon az x y niveauban tökéletes gázkeverék jut ki a kamrából, mely a magot képező ruganyos gázkeveréktől ered. melynek sugarai a kamrafalazatnak előbb jellemzett alakváltozásai következtében azon iránytól, melyet különben követnének, kevéssé a függélyes irányba téríttetnek, úgy hogy a legnagyobb tökéletességgel alkalmazkodnak az ízzótestnek jól ismert alakjához. A mi valamely adott Bunsen-lángzóra vonatkozó sebességet és gáznyomást illeti, ez csak a Bunsen-lángzó esővének hengeres r„észe és a tojásalakú kamrák által képezett csőnek magasságától függ. Hogy ezen magasságot kellően módosíthassuk ós szabályozhassuk, a következő segédszerekhez folyamodunk. A 2. ábra a legegyszerűbb elrendezést mutatja, melynél a K kamra hűvelyalakú nyúlvánnyal bír, mellyel azt a T csővön eltolhatjuk és a k1 állítócsavar segélyével tetszőleges magasságban beállíthatjuk. A 3. ábra szerinti ízzófényű lángzónái a K kamrának magassága pontosabban állítható be. A Bunsen-lángzónak T csöve a hengeres K kamra d hüvelyének vezetékeid szolgál, mely kamrával a kúpos a átmeneti rész által van összekötve. Maga a kamra ismét vezetéke a meghosszabbítását képező, az M ízzótestet hordó, második K1 kamrának. A K K1 kamra magassága és a T csőtől való távolsága a p p1 fogaskerekek segélyével állítható be, melyek a d hüvelyhez erősített b bl karokban forognak és a c, illetve c1 fogasrúdakba fogódznak. melyek közül az első a T csőhöz, a másik a fölső K1 kamrához van erősítve. A 4. és 5. ábrában több ízzótest számára szolgáló berendezés függélyes metszetben és fölülnézetben van föltüntetve. Itt a lángzókra vonatkozólag központosán az V csavarorsó van elrendelve, a melyen a reczézett m m1 és n n1 csavaranyák ülnek. Kettejük között az o o1 tartók rögzíttetnek, melyek közül az egyik d hüvelyeket, a másik a fölső K1 kamrákat hordja. Minthogy a berendezés úgy hat, mint valamely kémény vagy huzamcső. úgy a
