7547. lajstromszámú szabadalom • Készülék vasútaknak vagy járműveknek útakon végzett mozgásainak jelzésére és regisztrálására
— 3 () L = li — cos C° cnu = cos 5° 02 L2 = cos 10° Oif/,17 = cos 85° Oisjja — o — cos 90° Ha az LL*L* I? 7 />1 8 pontokat egymással összekötjük, úgy oly görbét nyerünk, melynek az xy tengelytől való távolsága /.'-tői. azaz cos 0°-tól .... Ó-ig, azaz cos 90°-ig változik. Ha ezen görbét xy körül forgatjuk, úgy a G forgási test jön létre. Hogy ezen görbét lehetőleg pontosan nyerjük. a körnegyedet valamint az OOi a utat is 90 vagy 180 részre osztjuk. A G testnek szerkezetéből következik, hogy annak kisebb-nagyobb hosszúságot kölcsönözhetünk. Ezen fejtegetések után már most magát a készüléket akarjuk leírni. Ennek egyes részei az a fémszekrényben vannak elhelyezve, melynek falai a szerkezeti részek tengelyeit és harántrúdjait tartják. A G forgási testnek b tengelyére a c hajtókerék van fölékelve, míg a forgástest maga forgása közben eltolható. A második <1 tengely (2. és 3. ábrák) az e hengert hordja, mely a hengernek középpontjában a d tengelyre ékelt f ingának mozgását követi. A <) kengyel (2. ábra) hűvelyalakú végeivel a G test előtt és mögött átfogja a b tengelyt, inig maga a d tengelyen eltolható. Ezen eltolatását az e hengernek az f inga hatása folytán történő egyik vagy másik irányú forgása által nyeri a h rúd segítségével, mely a kengyelből a bd tengelyekkel párhuzamosan kinyúl és az i görgő segélyével az e hengernek görbevonalú j hornyában vezetődik. Mihelyt a készüléket hordó jármű emelkedésen mozog végig, az /' inga (3 felé kilendül (3. ábra), a mikor is az e hengert magával viszi, mely a li rúdra, a y kengyelre és ennélfogva a G testre is a nyíl irányában bizonyos hosszirányú eltolódást visz át (2. ábra); ha a jármű esésen halad, úgy mindez megfordított irányban történik. Ily módon az f inga, föltéve, hogy a jármű 90°-nyi lejtőn haladna, normális állásával (melyet ezen inga vízszintes pályán foglal el) 90°-nyi szöget zárna be és a G testet ennek tengelyén egész hosszával elállítaná. Ezen forgási test l°-nyi emelkedésnél tehát hosszának 1/90 és «°-nyi emelkedésénél hosszának »i/90 részével fog eltolatni. A G test a maga c keréktől nyert forgó mozgását súrlódás útján a k kerékkel közli, melynek két része közül az egyik a G testhez símúl, míg a másik fogazott és az J kerékbe nyúl. Ezen k és l kerekek az m hüvelyen ülnek, mely az n rúdon eltolódhatik. Az I kerék a p <[ görgők körül futó hajtóláncz segélyével mozgását a rögzített ó kerékre viszi át, mely az l kerékkel szemben és ahhoz és a p q görgőkhöz hasonlóan egy csuklóian parallelogrammnak csúcspontjaiban van ágyazva, úgy hogy az m hüvelynek az n rúdon elfoglalt bármily állásánál is az / és o kerekeket összekötő láncz mindig feszítve marad. Mihelyt a jármű tehát lejtős pályán van, a G test b tengelyén eltólatik és a k kerék kénytelen a G testhez közeledni, hogy az utóbbival közölt mozgást mindig átvegye. Ezen közelítés a y kengyelre erősített hajlékony r rúd segélyévei történik"(3. és 4. ábrák), mely G test alkotójával párhuzamos ós az s görgőre támaszkodik, mely az m hüvelynek alsó részére van erősítve. Ha tehát az f ing.i az e hengerrel oly mozgást közöl, mely által a G test ezen hengerhez közelíttetik. úgy a vele mozgó r rúd hasonlóképen közel viszi az m hüvelyt a G testnek b tengelyéhez és a k kereket ezen testhez szorítva tartja meg. Az o keréknek tengelyén ülő t kerék egy láncz segélyével közli mozgását az u kerékkel (4. ábra). Ez utóbbi kettős kerék és a mozgást láncz segélyével a v keréknek adja tovább, melynek w tengelye az x hengert hozza forgásba. Ez utóbbival az y henger áll összműködésben, miáltal a két henger között fekvő z papírszalagot mozgatja
