7415. lajstromszámú szabadalom • Eljárás túlhevített gőznek mindennemű gőzgépek hengereiben hátrány nélkül való alkalmazására, a gőz munkaképességének kihasználására és az ehhez való berendezések
— 5 — lehűlt, a középhőmérséklet az odalöket számára, 30Q + 160 = 230 0 leend, (le a visszalöket számára 128°-ot tesz ki, azért az a' b' vonalnak megfelelő dugattyúút számára a középhőmérséklet 230J-_128 _ 2 E dugattyúút a jelen példa szerint az egész dugattyúútnak 1 /4 -ét teszi ki a visszalöketkor, úgy hogy a dugattyú 179° középhőmérsékletnél löketének felét futja be. Ebből következik egy középhőmérséklet a hengerfalak számára a dugattyúlöket egész hosszában: E példák meggyőzőleg tüntetik föl hogy a kezdőhőmérséklet helyes szabályozásával az összes töltési fokoknál a dugattyú megfelelő meghosszabbítása mellett, a surlódófölületek jókarban tartását, illetőleg az összes bajok ki vannak zárva; azaz, hogy még magas túlhevítéseknél is meg lehet szüntetni az összes káros befolyásokat. Kisebb töltéseknél az oda- és visszalöket számára való középhőmérsékletek még csekélyebbek lesznek, noha a fönt felsorolt példák szerint a kezdőhőmérséklet a töltés ! csökkentésével nagyon emelkedik. A gőz tehát minden körülmények között, a telített gőz terjeszkedése számára való zónában, megőrzi természetes kenőképességét és ezzel az is be van bizonyítva, hogy a kenőszer nagyobb fogyasztása sem következhetik be. Helyszűke esetében, vagy ha a dugattyúlöket í-0% szárazmunkájával megelégszünk, a dugattyútest hosszúságát is a dugattyúút 30%-ra szabhatjuk ineg. mint ezt a diagramm mutatja anélkül, hogy a középhőmérséklet túlnaggyá válnék. A mondottakból világosan kitűnik, hogy a nagyon túlhevített gőz munkaképességének legnagyobb kihasználása a hengerfalazatok számára való alacsony középhőmérséklet betartásával elérhető, mely hőmérsékletnek még a hasonló feszültségű telített gőz hőmérséklete alatt kell maradnia, gőzköpeny alkalmazása mellett is. Ezzel teljesen megoldatott azon föladat, mely a szakkörökben még eddig föl nem lett állítva. Ebben rejlik tehát a találmány azon eszméje, hogy a kezdőhőmérséklet szabályozása a töltési fokhoz viszonyítva történik, melyet úgy határozunk meg, hogy- a gőz száraz munkájának körülbelül a dugattyúlöket közepéig, vagy valamivel azon túl kell tartania, és hogy a dugattyú hosszúságának olyannak kell lennie, hogy a dugattyúgyűrűk jelentékeny részt a henger telítési zónájában dolgozzanak. Ha a kezdőhőmérséklet ezen alapvető szabályozásának alkalmazásánál, a töltési fokhoz viszonyítva, töltési túlhevítős, akkor ez úgy lesz meghatározva, hogy a gőz száraz munkája a dugattyúlöket közepén túl tartson, ez esetben a kezdőhőmérsékletet szükségtelen nagy mértékben emelni, de a túlhevített gőzök akadálytalan alkalmazása megnehezíttetik, és a gőzmunkaképesség kihasználásának nevezetesebb növekedése el nem éretik. Ha ellenben az új eljárás alkalmazásánál a kezdőhőmérséklet úgy lesz meghatározva, hogy a gőz száraz munkája már jóval a dugattyúlöket közepe előtt megszűnik, akkor a gőz munkaképességének kihasználását ! szükség nélkül nagyon le kell fokozni, mert az aránylag legnagyobb csapadékok a dugattyúút első felében bekövetkeznek. A mondottak elegendők arra, hogy világosan fölismerjük, miszerint és miért nem vezethetnek megközelítőleg sem a föntnevezett czélhoz a nagyon túlhevített gőznek gyakorlatilag akadálytalan alkalmazására és kihasználására szolgáló eddigi eljárási módok. A kezdöhőmérsékletnek a töltési foktól való nagy függését eddigelé époly kevéssé ismerték el. mint e szabályozás meghatározásának szükségességét oly irányban, hogy a száraz munkának mindenkor körülbelül a dugattyúlöket közepéig kell tartania. E világos, új tapasztalatot a belőle eredő találmányi eszmét és az alapvető eljárást, úgyszintén az általa födött és a kezdőhőmérséklet szabályozására és meghatározá-
