7404. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti kocsikon
— 3 — A k ka külső ütközőrúdak hátsó részei az alvázban megerősített n rúdakban vezettetnek és mindegyike egy w1 rugóval bír. mely hátsó végével az n rúdhoz, mellső végével pedig az iitköző-rúd n2 karimájához támaszkodik Az egyes rúdak az ütközőlemezt kifelé tartják és a befelé való mozgatásnál ellentállást fejtenek ki, de egyszersmind az ütközőlemeznek a homlokgerendához való elforgását is megengedik, ha a vonat kanyarodik, úgy hogy az egymással szemben levő ütközők szorosan egymáshoz fekszenek és a rúdak az ütközőlemez egyik oldalán befelé, a másik oldalán levők pedig kifelé nyomatnak. Ha a vonat egyenes vonalban halad, akkor a rúgók az ütközőlemezt ismét rendes helyzetébe hozzák. A külső rúdak és rúgók a fő- vagy belső rudakat az ütközőlemez benyomásánál kifejtendő ellentállásban és annak helyreigazításában támogatják. u egy hasított rúd (4. ábra), mely egyrészt az ütköző közepével egy o1 csap által, másrészt pedig a homlokgerendával az o2 csap segélyével van összekötve. Ezen rúd az ütközőnek szükségelt mozgását megengedi, megakadályozza azonban a rendes helyen túl való kinyomását, úgy hogy az ütközőlemez teljesen ki nem tolható. A homlokgerenda egy bevágással bír, melyben az o hasított rúd mozog. (3. és 4. ábra.) Az ütköző egy p vízszintes lemezzel van ellátva (4. ábra), mely abból hátrafelé kinyúlik és a p>1 küszöb által van befödve, mely utóbbi a homlokgerenda fölső részén van elhelyezve. A homlokgerenda a vízszintes^ lemez fölvételére kivágással bír. Q (1. ábra) egy kinyújtható burkolat az előtér külső végén, mely legczélszerüebben hajlékony anyagból készül és fúvószerűen van alakítva. Ezen burkolat valamivel nagyobb, mint az előtér külső falának ajtónyílása és belső végével a H ajtókeret külső fölületéhez van megerősítve (5. ábra) míg külső végén egy függélyes fémlemezzel Q1 van ellátva, mely a szomszédos kocsi ezen burkolatának hasonló lemezére fekszik. A rajzban föltűntetett szerkezetnél ezen fémlemez alsó vége az ütközőhöz van erősítve, míg fölső része az előtér végfalához a q rúd által (4. ábra) van kötve. Ezen kinyújtható burkolat különben egy tetszésszerinti ismeretes szerkezettel bírhat, miután jelen találmány tárgyát nem képezi. H (6. ábra) a kocsikapcsolást jelzi, mely a rajzban föltűntetett kivitelnél mint önműködő kettős pofakapcsolás van alkalmazva. A homlokgeienda és az ütközőlemez a vonófej fölvételére r rx kivágásokkal bírnak (2. és 3. ábra). A kocsikapcsolás különben jelen találmány tárgyát nem képezi. S (2. ábra) az előtérben elhelyezett kézi emeltyű, melynek segélyével a kocsikapcsolás az s láncz közvetítésével kezelhető. Az emeltyű egy s1 zárólemezzel bír, mely az előtér végfalán levő s2 fogazott ívbe kapaszkodik. Ezen kocsinál az alváznak és a kocsitestnek egymástól elkülönített szerkezete által megkövetelt különlegességek, melyek az európai vasútikocsi-építést jellemzik, be vannak tartva és a kocsi egyik végétől a másikig teljesen egyöntetű alakkal bír, mivel az előterek szimefrikusak. Az előterek elegendő nagyok és az utasok be- és kiszállását kényelmessé teszik. Az ütközők rendkívül hosszúak és így a kocsi nyugodt járását biztosítják és egyúttal az ívekben való könnyű járást is megengedik. SzABADALMIl IGÉNYEK. 1. Erkély nélküli vasúti kocsi, melynél a C kocsitest az A B alváz egyik végétől a másikig terjed és egész hosszában körülbelül az alváz szélességével bír, mely kocsiban D válaszfalak a C1 homlokfalaktól kellő távolságban vannak elhelyezve, utóbbiakkal előtereket képeznek és Z>1 ajtónyílásokkal bírnak, melyek az előtérből a kocsitest belsejébe vezetnek, a midőn az előtér alváza a kocsitest alvázának meghosszabbítását képezi. 2. Az I. igénypontban fentartott vasútikocsinál G oldalajtók elrendezése az előterekben és II ajtók alkalmazása a kocsi homlokfalam, mely utóbbiakon az
