7385. lajstromszámú szabadalom • Javítások önműködő ágyúkon
7 — Midőn a csap ezen állásban van és F vízköpeny gőzének feszélye igen nagy, akkor az f"> rúgós kar nem képes ellenállni a nagy feszélynek, fölemelkedik és a gőz eltávozhatik F vízköpenyből. Ezen helyzetében a csap mint biztosítószelep működik. A 4-ik állásban (10. ábra) a nyelet ismét egy fokkal jobbra fordítjuk, ekkor f1 8 csatorna közlekedik f1 /'3 -al, míg f2 és /12 zárva maradnak. A gőz így F vízköpeny első részéből f9 csövön és fL csatornán át P1 szelephez jut. Ezt nevezzük «fölemelt állásnak)). Az 5-ik állásban (11. ábra), a nyelet a legutolsó fokba visszük; ekkor f1 2 szemben lesz /*2 -vel, míg fx csatorna és /8 záratik. így a gőz F vízköpeny hátulsó részéből f11 nyíláson át közvetlenül kifúható anélkül, hogy a PL szelephez menne. Ezt nevezzük «kifúvás hátúT»-nak. Az F vízköpeny fölületére szavakat vagy jeleket írunk, hogy a különböző állások jelezve legyenek. E czélból az f1 4 nyelet f2 1 (fi. ábra) nyílással látjuk el. melyen át a fölírott jeleket a megfelelő csapállásnál láthatjuk. Ezen lövegnél használt töltényköteget fémtagokból állítjuk össze (lásd 22 24 ábrák). Az egyes tagokat fémlapokból készítjük és oldalt nyelvekkel látjuk el. A Ql nyelveket henger alakulag meghajlítjuk, hogy a töltényeket megfogják (mint a 23. és 24. ábra mutatja. A Q5 nyelvek végeit szintén hengeren alakítjuk, melyekbe hengerszöget dugva, a kötegtagokat egymáshoz kapcsolhatjuk. Mindenik tag egyik végét melyre a töltény töltése fölfeksziki a töltés befogadására megakasztó lappal látjuk el, miáltal a töltény nem eshetik ki a kötegből. Ezen Q" megakasztó lapok egyúttal megszabják azon hatást, ameddig a töltényt a kötegbe be kell tolni. így a köteget gyorsan és pontosan megtölthetjük töltényekkel, minden gép segítsége nélkül. Hogy a tüzelő gombot L elzárhassuk s ne lehessen a löveggel tüzelni a gomb alatt l" emeltyűt helyezünk el (lásd 20. és 21. ábrákat), melynek egyik vége hengeres üreget l7 alkot, mely a löveg hátlapjának megfelelő nyílásába helyezhető: Z7 -et ezen nyílásban elfordíthatjuk, ha az gombra oldalnyomást gyakorolunk. Az l7 rész nyitott félén P karimával bir, melyet az L tüzelő gomb l1 0 hornyába helyezünk be (2. ábra), miáltal L gombot nem nyomhatjuk be s így nem tüzelhetünk mindaddig, mig az lc emeltyűt el nem fordítjuk, úgy, hogy a tüzelő hornya l1 1 bevágással essék össze. Ha a két bevágás összeesik az L gomb benyomható. I1 2 csavarrúgó, melynek egyik vége 7a emeltyű l7 üregébe megy, a másik vége pedig a tüzelő gomb I1 S üregébe talál. Ezen rúgó czélja a gombot kinyomva tartani. SZABADALMI IGÉNYPONTOK. 1. Önműködő löveg, jellemezve a következők által: a) A löveg záró szerkezetével kapcsolatban lévő dl csappantyúval elzárható d gázszekrény, melynél a d1 csappantyút a tüzelés alatt keletkezett és a B lövegcsőből a d gázszekrénybe bocsátott gázok kiterjedése és hője által nyitjuk s minden tüzelés után G1 rúgó segélyével zárjuk (1. 2., 3. ábrák). b) i1 nyúlvánnyal ellátott D2 forgattyúkar, melynél az i1 nyúlvány a J)2 forgattyúkar elfordulási idejének kezdetén dl i di r > szögemeltyű egyik di r < karjának végét érintvén, megakadályozza, hogy az igen korán visszatérjen a tüzelő állásba, miáltal a töltények fölhalmozódását a táplálószekrényben elkerüljük. (1. ábra.) r) Zár, melyet a />2 ' forgattyúcsap vezetésére oly görbe C7 nyílással látunk el, hogy a zárás alatti mozgás vége felé csak keveset mozduljon tovább (2. ábra). d) Csúszó C* tölténytartó, mely legfölső állásában a zár végleges zárása előtt csukló körül mozgó két DT < emeltyű által fölemeltetik. Ezen !)• emeltyűk görbe fölülettel biró lefelé nyúló D7 fogakkal birnak, melyeknek görbületei összevágnak a forgattyú által mozgatott ívalakú I)] karok görbületeivel úgy, hogy midőn a TJ1 forgattyú vízszintes
