7285. lajstromszámú szabadalom • Pyrochemiai folyamat vasnak és más fémeknek érczeikből való előállítására
— 2 — augitot lehet előállítani. Szép még a diolog is, melyet lemezes szerkezete okozta erősen irisáló gyöngyház fénye, és különösen gyors lehűtésénél föllépő zöldes szürke zománeza jellemez. Ha az érczben sok az aluminium-föld, úgy (CaO hozzáadásával) calcium aluminatot képezünk, melyben a vasoxyd (Fe2 Os ) ugyancsak oldható. Ha ellenben a kemeneze bélése savanyú, az adaghoz oly anyagokat adunk, melyek az érczekben Si02 -vel natronmészsilikátot képeznek. Ha az érczben phosphorvegyűletek vannak, melyek az előállított fém értékét tudvalevőleg nagyon csökkentik, az adaghoz dolomitot adunk, hogy úgynevezett thomassalakot készítsünk, mely igen jó műtrágya, vagy pedig más phosphortartalmú salakot, pld. libenítet, vagy phosphorcalcitot. vagy végűi más hasonló természetű vegyületet állítunk elő. Az adag helyes előkészítésénél könnyű az összes káros alkatrészeket a salakba átvinni és így rendkívül jó minőségű fémeket előállítani. A föloldott anyagok bontására már magában a meleg hatása is elégséges, hacsak a kemeneze hőfoka a dissociatiohoz szükséges hőfokot elérte. De mert eme föltétel a gyakorlatban nehezen volna teljesíthető, utalva vagyunk a hőhatás támogatására chemiai folyamatot igénybe venni. Chemiai szempontból a folyamat három részből áll, ezek: 1. a földolgozandó anyagnak föloldása, 2. a reagens anyagnak ugyancsak föloldott. a gázállapothoz hasonló állapotba vitele, égsó vagyis a szinített fémet szolgaitató művelet. A reagens előállítása a folyamat legfontosabb része és ez a megoldandó specziális föladatnak megfelelően fog változni, de a legtöbb esetben gázállapothoz hasonló állapotban levő szén fogja a reagenst képezni. A kemenczénél alkalmazott reagens adag előkészítője a következő módon történik : a kellően előkészített, földolgozandó érczeket a megfelelő folyasztó anyaggal együtt, csekély mennyiségű szénnel (legczélszerübben faszénnel stb. keverjük), még pedig a következő módon: A kemeneze hőfokának megfelelően, az átalakítandó fémoxydokban foglalt oxygénnek megfelelő szén —1 /1 0 részét vesszük, még pedig annál kevesebbet, minél magasabb a kemeneze hőfoka. Azonföltil a kemeneze fenekén (illetve annak mélyedéseiben.) mindig kell (igaz, hogy csekély mennyiségű) az előző műveletből származó szénnel nagy mértékben telített fémnek hátramaradnia. A kemeneze ama terében, melyben a reagenst előkészítjük, oly légkörnek kell lennie, mely reducáló hatást gyakorol és ha ez nem volna lehetséges, az adagot az oxydáló láng elöl szigetelő burkolattal kell védeni. Ily föltételek mellett a reagens gyorsan és energikusan állítható elő a kemeneze fenekén levő szénnel telített ötvözetből, emez ötvözetek redukálódnak, a szénnel találkozva evvel telítődnek és így a következő érczadagokra szinítő hatást gyakorolhatnak. Abban a mértékben, melyben a szénnel telített fém mennyisége nő, a reakezió is erélyesebbé lesz, és a szinített és szénnel telített fémek a kemeneze fenekén gyűlnek össze, míg a fémmentes salak fölemelkedik. Eme reakezió folytonossá tehető oly módon, hogy a szénnel telített fémet folytonosan folyatjuk le a középső kemenczébe, a salak fölöslegét pedig ugyancsak folytonosan távolítjuk el, és új földolgozandó adagokat dobunk a kemenczébe. Reágensünk tehát semmi más, mint maga a kezelendő vagy ehhez hasonló más fém, mely azonban redukálva, szénnel telítve és megömlesztve van. Téves volna, ha eme reagenst közönséges öntött vasnak vélnők, ellenkezőleg vas- és fémek ötvözete, melynek maximális mennyiségű szén oldására alkalmasnak kell lennie, miközben a reagensben foglalt fémek hasznos alkatrészét képezhetik az előállítandó terménynek. így pld. a vas reágensében sok mangan, elírom vagy wolfram lehet, melyek a vas jó tulajdonságait növelik. A végtermény eme reagens behatása l alatt igen gyorsan nyerhető, inert az oldat-
