7031. lajstromszámú szabadalom • Égető készülék szénhydrogének számára

mazott violaszín az égőtől csak bizonyos távolságiján képződik : ha pedig a gázkiömlés és égő közti távolság t'lég nagy. akkor a kék és veres sávokat az égő előtt a violát pedig az égőben vagy hozzá közel látnok.

Észszerűden volna a gáz előállítására külön hőforrást és az előállított gáz előállítására más égőt használni, ebből következő szabályok vezethetők le :

a. Hogy valamely égő szénhydrogén tartalmú (karburáit) levegőjét, melynek szénhydrogénjét ugyanazon kazánban, melyben az égő van. állítottuk elő sűrű olajokból, elégessük, az előállított szénhydrogénnek oly útat kell megtennie, mely egyrészt csövön vezet át. melyet azon czélból melegen tartunk, hogy a képződött olajgőzök nehogy kondenzálódjanak. másrészt pedig a szénhydrogénnek levegővel kell érintkeznie, hogy az út ezen részen gazdag széntartalmű (karburáit) levegő előállítása czéljából. a gáz. (gőz) levegővel keveredjék.

b. Minél sűrűbb az olaj, annál hosszabb út kell arra. hogy a gáz levegővel érintkezzék. más szavakkal, annál távolabb kell a gázkiömlésnek az égőtől lennie.

<■. Minél sűrűbb a használt olaj. annál hosszabb úton kell. hogy a csővezeték (csővezetékek) lángon menjen ár. szükséges , hőmérsék elnyerése czéljából. hogy a kép- | ződött gáz (gőz) a kiömlés előtt ne kon- i denzálódjon.

Hogy a gázáram az út azon részén, melyen levegővel érintkezik le ne hűljön, a i cső) gázvezetéket, mely anyagának (fém-) vezető képességénél fogva magas hőmérsékre emelhető, úgy rendezhetjük be. hogy a forró gázáram érintse, pl. több gőzvezetéket vagy kis átmérőjű csövet alkalmazunk. melyeket oly csőbe helyezünk el. hová a levegő is hozzáférhet, melybe azután a különböző csövekből kiömlő gáz a beszívott levegővel, szükséges mennyiségű szénhydrogént tartalmazó (karburáit) levegőt képezhet.

Mondottakból kitűnik, hogy a sűrű olajok égetésére szolgáló készülékek étherikus olajok és spiritusznál is alkalmazhatók, fordítva azonban nem. Hogy egyenletes és folytonos táplálást eszközölhessünk, melyet föntebb már említettünk, nem mindig szükséges szivacsnemű anyagot vagy szűrőanyagot használni a tápláló cső éld ligására; ugyanazon eredményt érhetjük el. akkor is ha a táplálócsövet alkalmas szabályozókészülékkel látjuk el, melyet a folyadék beömlő nyílása elé helyezünk.

Ha azután ezen szabályozókészülék segélyével a folyadék folytonos beöinlését úgy szabályozzuk, hogy a folyadékból éppen annyi ömöljön a kazánba, mint a mennyi szükséges az elgőzöltetett folyadék menynyiséget pótolni, akkor állandó egyenletes lángot kapunk, melyre ellennyomás nem működik. Ily égők segélyével igen könnyen állíthatjuk elő a testek izzítására szükséges meleget. Mellékelt rajz 1-ső ábrája égetőkészüléket mutat, mely a fönnebb említett alaptételeknek megfelően van szerkesztve.

A 2-ik és 3-ik ábra valamely épület fölső részén elhelyezendő olajtartót mutat hosszmetszetben és alaprajzban.

A 4-ik ábra csővezeték vázlatát ábrázolja, melynél tölti) közöstartányból táplált égetőkészülék van alkalmazva.

Az 1-ső ábrában az égő fölsőrészét képező lí cső két ágra li h van osztva, melyek belül csaknem egész föl a végéig asbest béllel (vagy olyan anyaggal, mely a folyadékot likacsosságánál fogva átbocsátja) vanak megtöltve.

A h h csőágak a tulajdonképeni B égőn átmennek, abban villaalakot képezve egy csőben II végződnek.

A 11 cső fölső végén égethető olajgőzök képződnek. Az olajgőzöket innen égő lángok által közvetlen melegített L cső elvezeti s lenyúlik az / cső alsó .1/ nyílásáig, honnan több kis kibocsátó nyílásokkal ellátott .V toldalékba megy.

A középső cső 1 fölső végén van a B égő, melyet V sapkával födünk be. melyen sok apró lyuk van (még előnyösebb fémszövetet alkalmazni). Ezen átmenő olajgáz és levegőkeverék, kívül kék lánggal fog égni.

Ha az elégetendő folyadékot nyomás